Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Szecskó Károly: Újabb adalékok a II. világháború alatti nemzeti ellenállás történetéhez különös tekintettel Heves megyére (1939-1945) • 209

és a Salánky Emiltől szerzett nyílt parancsok biztosítottak szabadságot mindnyájunk számára. A nyílt parancsok védelmében több embert hoztunk vissza a Németország felé vezető útról, a deportáltak közül, miután ezeknek sem lévén katonai jellege, nem részletezem, csupán egyet jelentek, amelyet december elején hajtottunk végre. Korcsmáros Pál szkv-vel polgári gépkocsit béreltünk egy Rákóczi úti garázsból és Dorogra utaztunk, hogy az ottani futballpályán összegyűjtött deportáltak közül hazahozzuk Csorba Béla édesanyját. Dorogra érkezve megvártam, amíg a tisztek átmennek Esztergomba, valamelyik vendéglőbe. Felkerestem az őrséget, és annak parancsnokát magam elé rendeltem. (Emlékezetem szerint Kővágó nevű csendőrőrmester volt.) Felmutatva a nyílt parancsot utasítottam, hogy özv. Krausz Miksánét adja ki elismervény ellenében. Az őrmester vonakodott a parancsot végrehajtani, miért is hivatkozva a nyílt parancsom egyik kitételére, letartóztatással, majd lelövéssel fenyegettem meg. Az őrség parancsnoka látszólag engedelmeskedett, de valahogy szerét ejtette annak, hogy értesítse a dorogi bányakaszinóban tartózkodó SS német katonákat, akik csakhamar előkerültek és géppisztolyt szegezve rám, pisztolyom átadását követelték. Korcsmáros Pál, aki polgári ruhában volt, kivonta magát a csoportból, és kiszaladt az országútra, amelyen több szabadságos magyar ejtőernyős katona ment Kenyér-major felé. Korcsmáros azoktól kért segítséget, anélkül azonban, hogy felfedte volna utunk célját, és úgy állította be az ejtőernyős katonák előtt, hogy az SSek egy magyart bántalmazni akarnak. Az ejtőernyős katonák, amikor ezt meghallották, segítségemre siettek. Az így támadt zűrzavarban a közben fegyverét ugyancsak elővevő csendőrőrmesterre lőttem, még nagyobb zavar támadt és így könnyűszerrel elérhettük a gépkocsit, és eredmény nélkül jöttünk vissza Dorogról. Menekülésünk közben a németek több lövést adtak le utánunk, a tüzelést viszonoztuk, de nem hiszem, hogy sok eredménnyel, tekintettel a kiskaliberű pisztolyainkra. Általában mozgalmunkkal nem nagy eredményt tudtam sajnos elérni, amelynek legfőbb oka az volt, hogy nem tudtunk fegyverhez jutni. Mégis jelentésemben előléptetésre terjesztettem fel: Varga László karp. őrm.-t (Pozsonyi u. 2. sz. lakos) Kelemen Tibor karp. honv.-t (Szegedi lakos) Mindkettőt fentiekben elmondott fegyveres ellenállásukért, amelyeken kívül több számos fegyver nélküli, de jelentős szolgálatot tettek a mozgalomnak az állandó életveszedelemben. Korcsmáros Ödön karp. szkv.-t (Zsilip u. 8. sz. lakost) nevezett értékes szolgálatot tett fentiek szerint a mozgalomnak. Korcsmáros Pál karp. szkv.-t., aki propaganda csoportunknak volt helyettes vezetője (lakik: Zsilip u. 8. sz.) Nevezett élete kockáztatásával nemcsak, hogy a fent nevezett fegyveres akcióban, fegyverrel a kezében vett részt, hanem propaganda robbantózsinórt, sőt a híd mellett lakó Somogyiakat értesítette, meneküljenek estére a házból, mert robbantás lesz. Tamaszentmária községet 1944. november 23-án foglalták el a szovjet csapatok. - PATAKI D., 1976. 4. - E helyen köszönöm Csiffáry Gergely levéltárosnak, hogy felhívta figyelmem erre a cikkre. 218