Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

Novaj irányába követhetők. A dácit képződmény 10-30 m vastag. A helvéti-tortóniai emeletben a riolittufa összletbe riolittestek települtek. A tetején szembeötlő színű és anyagú dácit- és dácittufapad alakult ki. A középső riolittufa és dácittufa összlet a Bükk és Mátra találkozásánál (Sirok és Bátor közt) található. Üveges kötőanyagába ágyazva plagioklász, biotit és zöld amfibol ismerhető fel. A felső riolittufa 100 méter átlagos vastagságú, s a vizsgált területen elsősorban a novaji-bükkaranyosi dácit és dácittufatábla feletti, víziülepedésű tufaösszlet jelenti. Ősmaradványai a szarmata emelet fajai: pl. Plantae Foraminifera, Gastropoda.

36 Dácittufa (Bogács) A dácit-dácittufa összlet átlagos vastagsága a községnél 12-15 m. Közvetlenül a középső-miocén riolittufára települ. Vöröses, barnás és szürkés színű, változó szemnagyságú és keménységű, jól rétegzett, horzsaköves kőzet, többnyire aleuritos kötőanyaggal.

37 Alapanyagában fehér földpátok, szürke kvarc, biotit pikkelyek és oszlopos kifejlődésü amfibol figyelhető meg. A vonulat Halomvárig (Borsodgeszttől északra) tart. A Bogács északi részén található bányákban fejtett kőzetet „ bogácsi M"-nek is nevezik. A településtől északnyugatra fekvő Kőkötő néven ismert kőbánya 1889-től üzemelt.

38 Építő-, lábazati-, kváder- és sírköveknek faragva dolgozták fel nyersanyagát. A „Fehér kőbánya" a községtől 1 kilométerre volt megtalálható. Az Ábrahámkai bányából szállított dácittufát főleg falkőnek használták.

39 Az 1979-es bányakatalógus a Szomolya-Bogács közötti műúttól 300-400 m-re keletre működő kőbányát jelöl. A hegygerinc keleti oldalában található a több szintes bányaudvar, amely dácittufát tár fel 15-20 méteres vastagságban. A rétegsort szürke színű kőzet vezeti be, efelett igen változatos színárnyalatú kőzettömeg húzódik (sárgás, barnás, rózsaszín árnyalatú). Az alsó szint tömött, pados kifejlődésü, felső zónája viszont erősebben összetöredezett megjelenésű. Jól faragható, fagyálló kőzetanyag.

40 A kőfejtőben jelenleg nem folyik termelés. Riodácittufa (Demjén) A XVIII. század első évtizedeiben az egri püspök nyittatta meg a településen az uradalmi építkezésekhez szükséges kőbányát. A legfontosabb kőfejtő volt, holott a városhoz közelebb is akadtak riodácittufa bányák. Kisebb kőfejtő működött 1732ben a szőlőhegy aljában is. Két kőbánya tartozott a püspöki uradalomhoz: az ún. alsó kőfejtő, amely az Ereszvényi bányával azonosítható és a felső kőfejtő, mely a Pünkösd-hegyi bányának felelhetett meg.

41 Demjéntől É-ÉK-re, 1,5 kilométerre található a felső kőfejtő. Alsó- és középsőmiocén riodácittufa összletet tár fel. A mintegy 20 m hosszú, 6-8 m magas bányaudvar kőzete elválási lapok mentén sárgás-vöröses színezetű, friss törési lap mentén világosszürke színű. A kőzettömeg tektonikusán erősen megdolgozott. 36 BALOGH K.-RÓNAI A., 1965. 61. 37 BALOGH K.-RÓNAI A., 1965. 61. 38 SCHAFARZIKF., 1904. 62. 39 PAPP F., 1943. 22. 40 BODNÁR J.-LÉNÁRD M., 1979. Lapszám nélkül. 41 CS1FFÁRYG., 1993.45. 127