Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)
TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Heves megye XVIII. századi nemzetiségi viszonyainak vázlata • 69
Nógrád megye 57 kibocsátó települése közül 25 volt magyar, 18 szlovák és 13 vegyes magyar-szlovák lakosságú. Ezen helységek közül 38 egy, 14 kettő, 3 három, l-l öt, illetve hat Heves megyei településre adott új lakosokat. A megyében a magyar nyelvterület határa az Ipoly folyó volt, északon Losonc-Nagydaróc vonaláig. Ettől délre, a folyótól keletre, többnyire magyar lakosságú településeket találunk, míg a folyótól nyugatra szlovákokat. Meg kell jegyezni, hogy mindkét nyelvi tömb területén voltak a másik etnikumhoz tartozó szigetek. Nógrád megye 38 hevesi településre bocsátott ki lakosokat. Hatvanba 10, Gyöngyösre 9, Hortra 7, Csányba 6, Adácsra és Szurdokpüspökire 4-4, Ecsédre, Maconkára, Nagybátonyba és Tarnaszentmáriára 3-3, Feldebrőre, Füzesabonyba, Gyöngyöspatára, Nagyrédére, Pásztora, Szűcsibe, Tarra, Tarnaörsre és Tófaluba 2-2, Abasárra, Apcra, Atkárra, Dormándra, Dorogházára, Egerbe, Gyöngyöshalászra, Gyöngyösorosziba, Gyöngyössolymosra, Gyöngyöstarjánba, Halmajugrára, Hasznosra, Istenmezejére, Kisnánára, Mátraballára, Mátramindszentre, Szajlára, Tarnamérára és Zagy vaszentjakabra pedig l-l nógrádi településről érkeztek lakosok 51 . (Lásd: 5. sz. táblázat, 4. sz. térkép.) A befogadó települések oldaláról elkészítettem egy összesítést arról* hogy az eddig feltárt adatok alapján a négy felvidéki megyéből egy-egy Heves megyei községbe hány kibocsátó helyről érkeztek új lakosok. Ezek szerint biztosan mondhatjuk, hogy legkevesebb 12 településről költöztek be családok Gyöngyösre, 11-ből Hatvanba, 10-ből Hortra és Tiszanánára, 8-ból Tarnaszentmáriára, 7-ből Csányba, 6-ból Átányba, 5-5-ből Domoszlóra, Gyöngyöshalászra, Mátramind szentre és Szurdokpüspökire, 4-4-ből Adácsra, Kisnánára és Tófaluba, 3-3-ból Ecsédre, Halmajra, Maconkára, Nagybátonyba, Nagyrédére, Párádra, Pásztora és Terpesre, 2-2-ből Apcra, Egerbe, Feldebrőre, Füzesabonyba, Gyöngyöspatára, Hasznosra, Karácsondra, Kápolnára, Markazra, Szűcsibe, Tarra, Tarnaleleszre, Tarnaörsre, Visontára és Zagyvaszentjakabra, l-l-bői Abasárra, Atkárra, Boconádra, Detkre, Dormándra, Dorogházára, Erdőtelekre, Erkre, Gyöngyösorosziba, Gyöngyössolymosra, Gyöngyöstarjánba, Hevesre, Istenmezejére, Mátraballára, Pétervásárára, Poroszlóra, Recskre, Szajlára, Tarnamérára, Vámosgyörkre és Vécsre. (Lásd: 6. sz. táblázat, 5. sz. térkép.) A Magyarországon belüli s Heves megyébe irányuló migráció után vizsgáljuk meg külön, hogy a német lakosok honnan érkeztek. Ahhoz, hogy a beköltözött németajkú lakosok származási helyét valamennyire is meg tudjuk határozni, vázlatosan meg kell ismernünk a német nyelvterület XVII. század végi és XVIII. századi helyzetét. A német nyelvterületen az 1648-ban megkötött westfáliai béke eredményeként eléggé kusza és változó állapotok uralkodtak. Létezett a Német-Római Birodalomnak nevezett, de a XVII. században több mint kétszáz kisebb-nagyobb államalakulatot magában foglaló konglomerátum, melynek a vizsgált korszakban mindig a Habsburg-család valamelyik tagja volt a császára, igen csekély befolyási lehetőségekkel. A Német-Római Birodalomhoz tartoztak a Habsburgok Duna menti birodalHML. IV-l/b/27. 1720:151; lV-I/b/26. 1720:56. 78
