Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

A Bazilika épülete (Pyrker tér 2. szám) 1831-1837 között épült Hild József ter­vei alapján. A főszékesegyház (Szeplőtelen Fogantatás, Szent Mihály, Szent János templom) építástörténete a XIV. századig nyúlik vissza. Helyén egy gótikus plébá­niatemplom állt, amelynek faragványai demjéni riodácittufából készültek. 1712-ben lebontották, s 1713. március 24-én került sor a Szent Mihály főangyal nevét viselő barokk székesegyház alapkőletételére. Giovanni Battista Carlone tervei alapján a szentély már nem keletre, hanem nyugatra került. 65 Több demjéni kőfaragó és szob­rász dolgozott az építésen, s így valószínűsíthető, hogy onnan származó riodácittufá­ból építették fel az épületet. Főoltára felsőtárkányi mészkőből készült. 1830-ban bontották le ezt a székesegyházat, s 1831. február 16-án kezdték el a jelenleg is álló bazilikát építeni, melyet Pyrker János érsek szentelt fel (1837. május 6-7.). A keletre néző, oszlopcsarnókos, kupolás, háromhajós, romantikus, illetve klasszicista stílusú épület falait riodácittufa alkotja. Főbejáratához két szakaszos, 18 m széles és 2 x 26 fokos lépcsősoron jutunk fel (utolsó szakasza készült riodácittufá­ból). Támfalain, két-két pillértörzsön (bogácsi dácittufa) Marco Casagrande szobrai állnak: Szent István és Szent László, a felső szakasznál Szent Péter és Szent Pál apostolok forrásmészkőből faragott alakjai. (Az eredeti szobrok riodácittufából ké­szültek. A jelenleg látható alkotások másolatok.) A főhomlokzat előtt, a főhajó meg­hosszabbításában oszlopos előcsarnokot alkot 6 + 2 riodácittufából készült, simatör­zsű korinthoszi oszlop. A 17 m magas oszlopcsarnokot timpanon koronázza. A fő­homlokzat síkját négy korinthoszi fejezetes falpillér tagolja, oldalt mellékbejáratok. Az osztópárkány fölött Casagrande három carrarai márványból készült domborműve látható, s az ő alkotásai - de már riodácittufából - az attikán a Hit, a Remény és a Szeretet figurái, valamint az oldalbejáratok tengelyében az alacsonyabb, áttört attika két hatalmas kerub alakja is. A főszékesegyház déli lábazati burkolata demjéni rio­dácittufából készült. Az északi homlokzat azonos a délivel, csupán nincs bejárata, valamint a torony melletti kocsifelhajtó is hiányzik. A hátsó, nyugati homlokzaton emelkednek az 54 méter magas tornyok. A főhajó végén, a szentély külső falát négy falpillér tagolja. 66 A téglalap alaprajzú épület belső terét - lásd: 16. ábra - két oszlop, illetve pil­lérköteg három hajóra tagolja. Középtájon kereszthajó élénkíti. A főhajóban három négyezet, illetve három kupola követi egymást. A mellékhajókat a főhajótól nyolc­nyolc darab, 8 m magas, riodácittufa fejezetű korinthoszi oszlop választja el. A bejá­rati csarnokban két csiszolt, fekete mészkő talapzatú, bronz oroszlánokkal díszített, carrarai márvány szenteltvíztartó található. A bejárat fölött kettős (műmárványborítá­sú) dór oszlopsoron nyugvó orgonakarzat, jobbra és balra tőle egy-egy négyzetes terű kápolna. A főhajó fölötti három kupolaboltozat közül az első alatti részben négy carrarai márvány domborművet láthatunk (Marco Casagrande és tanítványainak al­kotása). Az épületet még további húsz dombormű díszíti, ugyanebből a kőzetből, s szintén az ő munkájuk. A középső kupolát tartó egy-egy pillérköteg mellett szintén két márvány domborművet láthatunk. A pillérköteg előterében jobb oldalon Szent 65 SUGÁRI., 1971. 15. 66 Uo. 37-40. 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom