Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

A XIX. század közepéig a követ kézi úton vágták. Ezért nevezték a bányahelyeket kővágóknak. A kitermelt építőkövet a kőművesek is megfaraghatták, de csak csákánnyal. A kőfaragó mesterséghez szükséges szerszámokkal (véső, fabunkó, cifrázócsákány) nem dolgozhattak. - Az építkezésekkel összefüggő mesterségek közül a kőfejtés igényli a legkevesebb szakértelmet, annál több erőkifejtést. A kőfejtőmester feladata a tervezés, s ő jelöli ki, hogy hol és milyen sorrendben kezdjék a fejtést. A kőfejtés során a kőfejtő először vájatot vág a sziklába, s azt kalapáccsal és vésővel kimélyíti. Ha a vájat már elég mély ahhoz, hogy meg lehessen a sziklát lazítani, beilleszt egy faéket, s ha jó becsülte fel a követ, akkor ott fog széthasadni, ahol akarta. A fejtett követ a bányáknál levő fedett szín alatt faragták, darabolták, de a gondosabb faragásra az építkezések helyszínén került sor.

12 A kőbányák nyitásánál a megfelelő kőanyagon kívül a térszín kiválasztása is fontos volt. A lapos térszínnél a meredekebb lejtő alkalmasabb a bányanyitásra, mivel ott a fejtési fal könnyebben és olcsóbban kiképezhető. Kevesebb a keletkezett törmelék, s kisebb a kőzet mállott részének vastagsága is. A kész, kibányászott kő és a hulladék elszállítása is könnyebben elvégezhető. Az enyhe lejtőjű térszínen táróval vagy árokszerű bevágással nyitnak új fejtőt. Ez a termelés során katlanszerűvé bővül, valamint elég sok törmelék fedi a fejtendő kőzetet, így nagyobbak lesznek az elszállítás költségei. A kőbányák víztelenítését mesterséges levezetőárkokkal oldották meg. A XIX. század második felében a vasúti és közúti hálózat kiépítése és a városok fejlődése adott hatalmas lendületet a kőbányászatnak. A bányák többsége azonban még kis kapacitású és időszakosan művelt kőfejtő volt. A modern - robbantásos és omlasztásos - technika a kőbányászatban a századfordulón kezdett elterjedni.

13 A vizsgált terület főbb építőkövei Az Északi-középhegység hosszú vonulatának legnagyobb kiterjedésű és tömegű tagja a Bükk, melyet fő tömegében paleozoós és mezozoós üledékes képződmények építenek fel. A hegység szélein eruptív kőzetek is megjelennek a felszínen: nyugaton, Szarvaskő környékén gabbró és diabáz található, délen pedig riolit, dácit, dácittufa, valamint széles riolittufa és dácittufaösszletek határolják. Az épületeknél felhasznált építő- és díszítőkőzetek földtani leírása és lelőhelyeik A hét vizsgált műemléképületnél igen változatosak a felhasznált építő- és díszítőkőzetek (1. ábra). A kőzeteket a földtörténeti kronológia szerint állítottam sorrendbe, s a további bemutatásom is ezt követi (6. ábra). CSIFFÁRY G. 1993., 43. - A szerző nagy segítségemre volt a bányatörténeti rész kidolgozásában. Értékes adatokat bocsátott a rendelkezésemre, amelyekért köszönetemet fejezem ki. CSIFFÁRY G., 1993.44. 122