Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár tüzérsége 1548-1564 között • 103

gusztus 1-től 1558. január 31-ig, Georgius Czaylernek pedig 1557. augusztus 16-tól 1558. január 31-ig „ Horváth aliíer Kunseny" Kristóf, - aki nem volt tüzér - segédkezett a lőporkészítésben. Lőportöréssel öten foglalkoztak Eger várában: Christophorus Zmelczer, Christophorus Horváth aliter Kunseny, György, Szalóczy András és Tiszolczy Benedek. A bécsi Udvari Kamara már 1555 júliusában elrendelte a várnak a lőporkészítést.

12 A számadások és a leltárak tanúbizonysága szerint a vár rendszeresen szerzett be ként és salétromot, sőt egy alkalommal selyemszitát is vásároltak a lőporgyártáshoz. Azonban a minden apró részletre kiterjedő számadásokban semmi nyoma sincs annak, hogy korábban ki, illetve kik készítették a nélkülözhetetlen lőport a lövegekbe. Az 1557-től kimutatható várbeli lőporkészítés lehetőségének magyarázatát egy számadás rövid utalása adja meg. Eszerint az Egri Völgy ácsmesterei 2 forintért egy lőporházat („domus pro contundendis pulveribus") építettek. Ugyanekkor vásároltak egy malomszerkezetet 10 forintért, valamint Bereck kassai tüzértől 27,50 forintért az Eger-patak hajtotta kalapácsokat és mozsarakat. A portörőházhoz még egy rostát is beszereztek. Ennek a portörőháznak a létesítése az egri káptalan egy Eger alatti malmának „in usum conficiendorum pulveriim bombardiontm ad arcem" elfoglalásával állt kapcsolatban. Az uralkodó 1556. július 6-án kelt oklevelében úgy rendelkezett, hogy a várbeli tisztek által lőporkészítés céljára elfoglalt malom fejében, cserébe és viszszavonulásig „durante beneplacito" az Eger városban 1552-ben elpusztult Szent Miklós ágostonrendi kolostor nagytályai malmát adományozta a kanonokok testületének.

13 Habsburg Ferdinánd adománylevele nyomán a vitába szállt felek: a vár prefektusa és a káptalan láthatóan a királyi állásfoglalástól eltérő egyezségre léptek. 1557. április 24-én Zárkándy Pál oklevelet állított ki az egri káptalan részére, miszerint Eger város Diószeg utcai végén, az „Egenvyzé"-né\ levő káptalani malmot Zárkándy 40 mázsa ágyúpor törésére birtokba vette, s ennek ellenében arra az időre a káptalannak átadta azon királyi birtokában állott - nyilván korábban püspöki - malmot, mely „penes fluvium Hewyze" és az „Eghenvize" összefolyásánál állott.

14 E két oklevél szerint tehát végül a vár és a káptalan józan megállapodásra jutottak ebben a vár számára kulcsfontosságú ügyben, a káptalan károsodása nélkül. Reghy Kelemen ezt a malmot 1560 és 1562 között láthatóan alaposan átépíttette. Ugyanis a vár 1562. május 15-én és 1564. március 24-én felvett leltáraiból kiderül, hogy a portörőt - mely aklcor 2-2 rostával és szitával működött - a vár provizora „fából, rézből és vasból minden szerszámával csináltatta ".

15 Az egri vár tüzéreinek zsoldja - miként az az alábbi összeállításból kitetszik nem csupán széles skálán mozgott, de gyakorta ugyanazon személy fizetése is változott az egymást követő években. Emellett egyesek mégprebendát is élveztek, mely napjában 4-4 darab cipóból és l-l pint borból állt, amihez egyesek még l-l libra 12 HKA. Exhibiten Proth. 2164. kötet 67v. 13 ELTE Egyetemi Könyvtár. Kézirattár. Hevenesi gyűjtemény. LXXX. kötet 270-271. 14 HML. Káptalani levéltár. D 1 - F 1 - Nr. 9. 15 MOL. E 1210. Mise. B. 2046. 206-218. -TT. 1881. 762. 107