Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár tüzérsége 1548-1564 között • 103

zérei közé. Jelen tanulmány írója ennek alapján említett az 1991-ben megjelent munkájában 11 tüzért.

8 E személyeket az alábbiakban ismertetem. A számadásokból egyértelműen megállapítható, hogy egy sor nyilván jól képzett és tapasztalt tüzért Bécsben az Udvari Kamara, sőt több esetben Oláh Miklós egri püspök s királyi kancellár szerzett meg és szerződtetett a várba, sőt minden esetben zsoldelőleggel is ellátta őket. A tüzérek többségét azonban közvetlenül a vár katonai vezetése fogadta szolgálatába. A vár tüzérei, néhány esettől eltekintve, németek és osztrákok voltak, de akadt közöttük cseh is. A németek Passauból és Nünbergből, az osztrákok Bécsből, Innsbruckból, illetve a karinthiai [!] Laibachból (Ljubljana), a csehek Prágából és Kisbesztercéről valók voltak. Német származású volt a felső-magyarországi Rózsahegyről (Rosonberk) és a Szepességből érkezett tüzér. A tüzérek egy részének nemzetisége, illetve származási helye nem állapítható meg, mivel csak keresztnevükön szerepelnek a számadásokban. Az egri tüzérség sorában különböző képzettségű és tapasztalatú „magister bombardarius "-ok szolgáltak, akik nyilván ezen az alapon kapták a vár fontos avagy kevésbé exponált helyén elhelyezett lövegek mellett beosztásukat. Ennek megfelelően alacsonyabb, vagy magasabb zsoldot élveztek. Az egy-egy tüzér segítségére rendelt embereket nem is tekinthetjük tüzéreknek; ők csak az ágyuk melletti szolgálatban voltak. így Gaspar Thosth „ coadjutor"-a. volt a vár egyik legkiválóbb tüzérének, Martinus Hermán „magister bombardius"-nak. A pelsőci Szalay Miklóst pedig a tüzérek melletti szolgálatra fogadták fel („penes bombardarios conductus"). Azt, hogy mennyire megvizsgálták a tüzérek sorába jelentkezők alkalmasságát, tapasztalati jártasságát, korábbi szolgálatait, jól példázza Szaniszló esete, akit mint „studiosus bombardarius"-t először 10 hónap tartamára és csupán havi 1 forint zsolddal fogadtak fel. 1562-ben a mutatott tudása alapján mint „prius est studiosus "-t már havi 4, majd pedig 6,40 forint zsolddal alkalmazták. A vár egy-egy tüzér felfogadása során figyelembe vette előző szolgálati helyén tanúsított magatartását és tudását. Ezt hűen tükrözi és tanúsítja Martinus Hermán esete, aki a szolnoki várból került Egerbe. Nyáry Lőrinc szolnoki kapitánynak 1552. augusztus 12-én kelt elbocsátó levelével érkezett, majd szerződött le a várba. Hermant a sikeres török elleni védelem után, 1552 október 28-án, távozásakor útlevélen kívül szolgálati bizonyítvánnyal is ellátta Dobó István, tanúsítván, hogy -„ az egri várban jól és hűségesen szolgált", s tőle engedéllyel távozik, miért is útja idejére részére mindenütt békés továbbhaladást kért. Szolgálata lezárulta utáni napon az uralkodóhoz benyújtott kérelme fényt derít egri tevékenységére: „...Én a többiekkel együtt az isteni gondviselés segítségével úgy emberkedtem, hogy hála Istennek, az ellenség nem csekély veszteséggel volt kénytelen visszavonulni. Az ostrom alatt a törökök ágyúi rajtam is elegendő sebet ütöttek, de nem törődvén ezekkel, elgyengülten és betegen, emberekkel vitettem magamat egyik ágyútól a másikig. Ami tőlem kitelt, megtettem. Az emberekel, kiket az ágyiíkhoz rendeltek, de akik ezekhez vajmi keveset SUGÁRI., 1991. 51. és 42. 105