Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44

Hajói megfontoljuk, nem is lehetett ez másként. Hiszen a komlót a kontinensen a ser komlózása előtt hosszú évtizedeken át mint gyógyszert, teaként fogyasztották, nagyon egészségesnek tartva, s ezért ízét nagyra becsülték. A monostorokban a komlót más szempontból is értékelték. Igen hamar felismerhették szexuálisan nyugtató hatását, amely a coelibatusi fogadalmat tevőknek nagy áldást jelentett.

166 A kesernyés íz, Krisztus szenvedéstörténetéből ismert jelenettel asszociálódva a komlónak jelképes vallási értéket is kölcsönözhetett.

167 Hogy a St. Gallen-i kolostorban már a IX. században három serfőző házban gyártott háromféle ser (Páter, Celia, konvent sör)

168 a komló adagolásának különböző fokában is eltért egymástól, az lehetséges, és elképzelhető, hogy a Páter sör nemcsak sűrűségében (extrakt tartalmában), hanem komlózásában is a legmagasabb arányú volt. Sejthetőleg ezt az erősen komiózott serkultúrát terjesztették a XI. században Flandriából és Frankhonból hozzánk jött papok, szerzetesek. Az 1579. évi kamarai utasításból kitűnik, hogy igen sűrű viszonylag magas alkoholtartalmú serre gondoltak a Kamara tanácsos urai, ennélfogva erős komlózása egyáltalán nem kölcsönözhetett bántóan kesernyés ízt az ilyen seritalnak. Ez a bölcs intézkedés a családjuktól évekig távol élő külföldi zsoldosoknak áldást (a helybelieknek megnyugvást) hozhatott. Tápértékét, vitamintartalmát nézve ez a nyugtatószer ugyanakkor a tavaszi fáradtságban szenvedőt is felélénkíti és a szellemi munkateljesítményt sem befolyásolja károsan.

169 4. Végváraink XVI. század végi borkultúrája Középkori magyar szőlőkultúránkkal, bortermelésünkkel számos kitűnő tanulmány foglalkozott. Alapvető eredményeik gazdaságtörténetünk, művelődéstörténetünk megértésének fontos részét képezik. A kép teljesebbé tételeléhez a régészet oldaláról egy mozaikkockával a közelmúltban magunk is hozzájárultunk.

170 Itt e kérdéssel csak annyiban kívánunk - igen röviden - foglalkozni, amennyiben az a végházak katonaságának italilletményével, borkultúrájával a legszorosabban összefügg. Gyárfás István megdöbbentő sorai, állásfoglalása az egri vár borpincészetének színvonalával kapcsolatban több mint 100 év után is időszerűek, amelyet csak megerősíteni, kiegészíteni lehet. "Miután a korszakban a hazai végvárak fenntartásánál a tizedborok kiméretése jelentékeny jövedelmet adott; a minthogy Egerben 1551-ben a 17.913 frt összes készpénz jövedelemnél, a borkimérésből 5.400 frt s így annak majd egy harmada jött be, nem lesz érdektelen ezt megösmertetni." "..Az egri várpinczében a borkezelés igen rossz volt; a községek egyre panaszkodtak, hogy a nekik átadott borok fele víz volt, e miatt elromlott, s ihatatlanná vált, úgy, hogy az 1549-iki számadásokra tett kamarai észrevételekben az e miatt rossz hírben álló kulcsárt a kamara megbüntetni rendelte; azonban mivel az elromlás oka legtöbb esetben kitudható nem volt, a részben ki sem mérhetett bor árát a községek végre is kénytelenek valónak egészen befizetni." A nagykunok Fráter György "...halála után mindjárt 1552-ki évi márcziusban már keservesen feljajdultak, bár kiváltságaik értelmében ők kiméréssel nem valónak megterhelhetők, még is a püspök őket erre erővel kényszerítette, s e mellett nekik a legrosszabb 60