Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
hogy valamelyikük áruját vagy más kintlevőségét - nyilván Nagyszombatban - lefoglalja, s azután a megkárosított pereskedjék tovább Nagy István Petemével kára megtérítéséért. Legalábbis erre utalnak a július 5-i levél e sorai: "Ezt is jól tudja kegyelmed, hogy az bűntelent az bűnösért ország törvénye szerint nem szoktak bántani és nyomorgatni". Ezzel a "megoldással" a gyöngyösi tanács márcsak azért sem tudott egyetérteni, mert úgy vélekedett: meg lehet érteni, ha Nagy Márton Gyöngyösre nem mer eljönni, Cserépre azonban nyugodtan elmehet. ("Ezt is jól tudja kegyelmetek, hogy az ország ezzel él, hogy ezféle dolgot először füstin szoktanak keresni, és noha mi vágyónk az hatalmasnak birtoka alatt, (megértjük - kiegészítés tőlem Sz. F.), hogy az Nagy Márton ide közinkben nem mert jönni, de mindazáltal ide az Nagyságos Úr házába, Cserép várába eljöhet.") 5 * Bár általában véve nyilván a nagyszombatiak voltak a tőkeerősebbek, elő-előfordult, hogy egy-egy megszorult nagyszombati polgár valamelyik, városába látogató gyöngyösitől kölcsönzött. 1577. augusztus 20-án például Szabó Gáspár és régi ismerősünk, az időközben jászberényiből gyöngyösivé átvedlett Poroszló Pál adott 150 forintot kölcsön Zinig Péternek, aki ennek fejében a nagyszombati tanács előtt lekötötte nekik Osztrovszka utcai házát. 55 Tíz esztendővel később, 1587 Szent György napján gyöngyösi Lippai András deák azzal a szándékkal vitt magával Nagyszombatba 335 forintot - minden valószínűség szerint 335 forintot érő dénárt - és 7 tallért, hogy Kalmár Benedekkei szemben fennálló adósságából törlesszen vele. Végül azonban Kalmár buzdítására ezt az összeget nagyszombati Keszy Andrásnak adta, mivel az azt ígérte, hogy minden egyes forintért egy-egy tallért fog fizetni és a summát Kalmár kezébe szolgáltatja. 56 Mint a gyöngyösiek 1591. június 4-i reklamáló leveléből kitűnik, ezt az ígéretét azonban még négy esztendő múltán sem teljesítette. 57 Úgyszintén a Nagyszombat és Gyöngyös közt szövődött rokoni szálakra vet némi fényt a nagyszombati tanácsülési jegyzőkönyv egyik, 1584. március 28-i bejegyzése. Eszerint Ferenc deák nagyszombati polgár és felesége, Magdolna asszony, valamint ennek az előző házasságából - Nagy György mészárostól való - fia, Miklós bizonyos összeg megfizetése végett perelte gyöngyösi Szabó Jánost, valamint annak testvéreit: Ilonát, Bálintot és Miklóst. Verebélyi András ugyanis közös kereskedésük hasznából 616, bor árában pedig 170 forinttal adósa maradt Nagy Györgynek. Ferenc deákék azért Szabóékon keresték ezt az összeget, mert az időközben elhunyt Verebélyi vagyonán, benne egy nagyszombati és egy bécsi kőházon ennek fivérei, illetve Szabó - akit a bejegyzés Verebélyi sógorának ("ajfinis") mond - osztoztak fele-fele arányban. A felek végül is Kádas Fülöp - az úgyszintén erős gyöngyösi kapcsolatokkal rendelkező - főbíró előtt megállapodtak az adósság törlesztésének módjáról. 58 Végezetül egy igazi kereskedelmi ügylet folyományai 1585-ből: Kántor Márton és Poroszló Bertalan gyöngyösi lakosok adósai maradtak az elhunyt híres nagyszombati kereskedőnek, Kalmár Ambrusnak 59 , de - bár azt több ízben is megkísérelték adósságukat nem tudták rendezni, mert Kalmár özvegye nem találta meg az adóslevelüket. Emiatt bizonyos Benedek deák - talán Kalmár hagyatékának gondnoka - nem is tartotta indokoltnak, hogy a követelésnek a megnevezettek áruinak feltartóztatásával szerezzenek érvényt. Kalmár előző feleségének a hódoltságban, valószínűleg Jászberényben élő rokona, Szabó György lánya és Szabó Borbás felesége azonban - máshogy nem remélhetvén, hogy hozzájut jogos vagy vélt jussához - levelet szerzett vala135
