Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Németh Gábor: Heves és Külső-Szolnok vármegyék limitációja 1660-ból • 87

gai alapján egyesült céhet alkottak a lakatosok, szíjgyártók, nyergesek, puskások és más fegyverkészítő szakmák, valamint az asztalosok. 1669-ben a gombkötők vették át a nyitrai mesterek artikulusait. A borbély céh a lévai szabályok alapján 1700-tól működött önállóan. A XVII. század elején említik a tímárok, a század végén a csapók és a kovácsok céhét is. Az ácsok és kőművesek tevékenységéről szintén maradtak fenn adatok.

13 A XVII. század végére tehát nyolc-tíz körül mozoghatott a gyöngyösi céhek száma. Körülbelül ugyanennyi céhet találunk a hasonló gazdasági adottságú, szőlőművelő vidéken fekvő Sárospatakon. 1634-ben Miskolcon 7 mesterséget limitáltak, de a hódoltsági Kecskeméten vagy Nagykőrösön ettől már jóval elmaradtak az önálló céhet alkotó mesterségek.

14 Bizonyos mesterségekkel természetesen már a céhkiváltságok elnyerése előtt számolnunk kell. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gombkötőket és borbélyokat bevették az 1660-ban keletkezett limitációba, holott céhkiváltságaik csak a század végén keletkeztek. Az anyagi kultúra magas szintjéről tanúskodik, hogy a XVI-XVII. századi Gyöngyösön ötvös nevezetű személyek is sűrűn felbukkannak, illetve forrásadatok utalnak az ötvöscéh létére.

15 A céhen kívüliek versenyének káros volta miatt 1611-ben a mészárosok, egy évre rá pedig a mészáros mesterek és a tímárok panaszkodtak, kérve az illetékes török hatóságot a külső iparűzők eltiltására. Gyöngyös 1659-ben földesuraitól kapott rendtartása a helyi kézművesség védelme érdekében az országos vásárok kivételével a más helységekben lakos kalmárok és mesteremberek számára megtiltotta a kis tételben való árusítást.

16 Hasonló célt szolgáltak a megye által kibocsátott limitáció praeemptióra vonatkozó utasításai is. A kézművesipar viszonylagos fejlettsége és differenciáltsága a limitáció soraiból is szembetűnik. Ebben a ruházati iparok jártak az élen. A limitációban szereplő 14 mesterségből 8 az emberi öltözet termékeit állította elő (szabó, vásári szabó, szűrszabó, szűcs, takács, varga, csizmadia). A legnagyobbb szakosodás - miként a mezővárosi kézművességen belül általánosan megfigyelhető - a ruházati ipart jellemzi. Különkülön limitálták a szabók és a kifejezetten piacra termelő vásári szabók és szűrszabók árucikkeit, és. A felsorolt ruhafélék változatossága és a bőséges választék vetekszik például a kassai szabók kínálatával.

17 A szabók "mívei" között összesen 42 tétel szerepel: 4 féle dolmányt, 8 féle férfi és 6 féle női mentét, 3 fajta nadrágot, 2 féle salavárdit, köpenyt, süveget, kesztyűt, kapcát, nőknek való palástot, 3 féle női vállat és összesen 11 féle, ugyancsak változatos anyagú és díszítésű szoknyát rendelhettek a szabók műhelyeiben. A vásári szabók és szűrszabók dolmányokat (5 féle), nadrágokat (3 féle) kínáltak a különböző korosztályok számára. A legközkeletűbb és legolcsóbb aba posztót vörös és fehér színben végszámra is árusították. A nagykőrösiek jó tíz évvel későbbi limitációja lényegesen szegényebb választékról tanúskodik.

18 A gyöngyösi szabók tevékenységére némi adalékot szolgáltat, hogy Koos Szabó István 1682-ben testamentumában 1 vég abát hagyott a mendikáns diákokra, ami valószínűleg fel nem dolgozott készletéből származott. Vári Szabó István 1685-ben egy aba és egy salavárdi posztónadrágot említ adósságként.

19 Az árszabásban lajstromba vett ruhaféleségek a korabeli viselet jellegzetes darabjai, A síp ujjú mentét az alföldi parasztvárosokban kedvelték, pl. a Nagykőrösről fenn90