Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44

me maximé Generosas Egregias Dominationes quam incolumis diutissime summa cum prosperitate servare dignetur. Dátum Agriae 10. die mensis Augusti, anno domini MDLXXVII. Servitor Stephanus Soklyosi manu propria 30. Gyárfás, 1879. 49. 31. Bevilaqua-Borsody, 1931.

1.152. 32. Szabó J. Gy., 1977.106., 109., 112. 33. Zoltay, 1904. 262.: Báthory Kristóf 1580. márc. 5-én kelt rendelése szerint Debrecenben a serfőzők utcánként a város javára egy dénárt fizettek. 1587-ben már csebrenként 20 pénzt kívánt a város. Varga, 1981. 338.: a városnak 1594-ben már serbírója is volt. 34. Paládi-Kovács, 1966. 80. 35. Bauer, 1974.118.: a kolostori komlótermesztésre a legkorábbi adat a 768. évi freisingi. - Ezzel összevág, hogy már a IX. században jelentős söradók is innen kimutathatók: Dopsch, 1922. 200. - Más szerzők újabban a vendek szerepét emelik ki. Hallcrtauban, a giesenfeldi monostornak már 736. évből említett komlóskertjére utalnak: Kohlmann-Kamm-Kastnen, 1969. 11-12., ás Linké, 1950. nyomán, Cseh-Ternai, 1978. 7. 36. Ez a szerző következtetése. Egyrészt abból a körülményből, hogy Frcisingben a IX. században már sok sört fogyasztottak. Másrészt Erchanbert freisingi apát (836-838) levele alapján {Dopsch, 1922. II. 160.), aki egyik papját böjtben a bor, a méhsör és a tej fogyasztásától tiltotta. Valamennyi édeskés ital, - viszont a komlós sert, amely keserű ízénél fogva illő Krisztus szenvedéstörténetéhez, e felsorolásban nem említette. 37. Az udvarházak serfőzéséről: Capitulare de villis 61. (Sz. Jónás, 1971. 132.) - Alkuin kijelentéséről: Ulischberger, 1982. 36. 38. Bevilaqua-Borsody, 1931.

1.145., 151.: Aba Zakarijah Jahja ben Mesavaih arab botanikus személyesen hozta el Nagy Károly udvarába. Művét egyébként ismerte Hildegardis rupertbergi apátnő a XII. században és reá hivatkozik az első nyomtatott botanikai könyv is (1485). 39. Maurízio, 1933. 141. - Simon-Mándy, 1967. 9. - Nyári Ferencnek a maga korában igen tárgyilagos szemléletérc vallanak sorai: "A csehek Csehországot, a németek Németországot, mi pedig Magyarországot tekintjük a komló eredeti hazájának. Miután azonban fiatal hajtásai a tavaszi fagyok iránt igen érzékenyek, nagyon valószínű, hogy eredetileg melegebb égalj szülötte és valószínűleg, hogy még a népvándorlások idején került Európába. Ebből ismét azt kell következtetnünk, hogy keletről bevándorolt őseink is már mívelték, de hogy sör készítés végett-e vagy más célból, azt nagyon bajos kideríteni." (Nyáry, 1882.19.) ; 40. Bevilaqua-Borsody, 1933. I. 64. - Benkő-Kiss-Papp, 1970. II. 537. - Be\>ilaqua-Borsody, 1955. 569. - Meg kell jegyeznünk, hogy e torzult patriotizmussal ellentétes véleményt a szóban forgó kérdésben a Trianonig hivatalos állásfoglalásnak is tekinthetjük, hiszen a földművelési minisztérium kiadványában, miniszteri rendeletre látott napvilágot: "A komló a sörgyártásnak egyik nélkülözhetetlen nyersanyaga, termesztése tehát szorosan összefügg a sörgyártással. Ausztriában az 1517. évtől kezdődően lett a sörgyártás általánossá és ettől az időtől fogva terjedt cl a komlóültetés is. II. József császár idejében (a jobbágy szabadítás nyomán) még jobban terjedt a komlóültetvény. Nálunk valószínűleg szintén a fenti időszakban terjedt cl a sörfőzés és vele a komlótcrmesztés: részint betelepülő szász, morva, bajor és cseh lakosság révén, részint pedig idegen eredetű magyar földbirtokosok külföldi tisztjei, alkalmazottai révén. Vas megyébe valószínűleg Stájerországból jött át a 71