Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
várták be a gyöngyösi bőrszállítmányokat; nyilván itt kell keresnünk annak okát is, hogy a gyöngyösiek miért hiányoznak a váci és budai török vámnaplókból. Nyilvánvalóan azért, mert a későbbiekben is inkább megszokott gyöngyös-szécsény-ipolyságnagyszombati utat használták, s így az ő mozgásukat nem Vácott, hanem más török határállomásnál regisztrálták. 74 Mivel az 1542-es nyugat-magyarországi harmincadjegyzékekben - jóllehet azok az összes állomás adatait tartalmazzák - sem Kádas Benedek, sem Orros Mihály nevét nem találjuk meg, egyáltalán nem bizonyos, hogy az adott időpontban azok voltak Gyöngyös legjelentősebb kalmárai, akik a határvámhelyeknél megfordultak. Sőt, éppen ellenkezőleg: abból, hogy ez utóbbiak egyazon éven belül többször, illetve évről évre csak nagyritkán bukkannak fel, arra kell következtetnünk, hogy közülük kevés lehetett "hivatásos" távolsági kereskedő, zömük olyan szatócs vagy kézműves volt - ez utóbbira utal, hogy a szabók feltűnően gyakran térnek meg posztóval vagy más, mesterségük űzéséhez szükséges cikkel megrakodva -, aki alkalomszerűen, leapadt készletei feltöltése végett vállalkozott a hosszú utazásra. Ez a fontos kereskedelemszervezeti kérdés azonban még további elmélyült vizsgálatokat igényel. Gyöngyös kereskedelme a jelek szerint leginkább a tekintetben változott meg a török megszállás után, hogy ezek az alkalmi beszerző utak elmaradtak, s a gyöngyösi szatócsok meg kézművesek bevárták, míg a Nagyszombatra bőröket szállító polgártársaik helyükbe hozzák a nyugati iparcikkeket. Legalábbis Balázs deák XVI. század végi példája erre a változásra utal: ugyanebből tudjuk, hogy ezek, a többé-kevésbé már az áruforgalom lebonyolítására specializálódott gyöngyösi kereskedők terítették szét a környéken a Nagyszombatról ide szállított posztókat, vas- és szatócsárukat is, ami vélhetőleg ugyanígy volt az 1526 előtti évtizedekben is. Bármennyire Nagyszombat számított is Gyöngyös meghatározó "felső kapcsolatának", ez persze önmagában még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a mezőváros "árusemberei" másfelé is tájékozódhattak. Noha már az 1540-es évekbeli nagyszombati adatok is erősen Nagyszombat központúnak mutatják a gyöngyösiek tevékenységét, azok 1545-ben rendre sorra a pozsonyi vámhelynél jelentkeztek, amiből arra kell következtetnünk, hogy külük többen eljuthattak Bécsig is. S noha ennek az összeköttetésnek nincs nyoma Balázs deák számadáskönyvében, az igazolhatóan létezett a XVI. század végén, sőt még a XVII. században is. 75 Egy nemrégiben előkerült adóslevél-sorozat tanúsága szerint a rendszerint Bécsben működő Andreas Kandler nürnbergi kereskedő az alábbi magyar kereskedőknek hitelezett az 1586 és 1591 októbere közti öt esztendőben: 76 bátori Lökös Bálintnak és Jánosnak enyedi Jónás deáknak és Mihály deáknak debreceni Szabó Ferencnek kolozsvári Somogyi Ballos István deáknak bátori Sülé Demeter és Iffjú Bálintnak debreceni Duskás Istvánnak enyedi Torday Jánosnak és Bárány Jónásnak enyedi Bárány Péternek Ft dénár 2109 05 1760 02 1370 30 1366 40 1355 1208 05 1103 04 1071 139
