Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
) szombati kereskedő által ígért árukra, kárának megtérítéséért perelni kívánta Barátit az ügyben illetékes nagyszombati tanács előtt. 36 Mint látható, Orros Mihály kereskedelmi tevékenysége kísértetiesen hasonlít Balázs deák századvégi ügyleteihez, azzal a lényeges különbséggel, hogy a volumene jóval nagyobb volt azoknál. Már-már hajlamosak volnánk gyanakodni, hogy a 13 000-es szám elírás folytán - talán 1300 helyett - került a meglehetősen gyarló latinsággal megfogalmazott bevallásba. Márcsak azért is, mert az Orros által két alkalommal egyazon nagyszombati kereskedő számára leszállított ökörbőrök száma (15 000) jócskán meghaladja a Vácnál 1563/1564-ben elvámoltatott ökörbőrökét (11000 darab) 37 Ennek a feltételezésnek azonban ellene mond, hogy a bárányprémek számát a jegyző nem számmal, hanem betűvel írta ki, az értük várt vételárat pedig ezres tételben adta meg - vagyis itt tévedésre nemigen gyanakodhatunk -, márpedig ez a 10 000 bárányprém hozzávetőleg háromszorosa a Vácott negyven esztendő múlva elvámoltatott összmennyiségnek (3704). 38 Ilyeténformán nemigen van jogunk kételkedni az ökörbőrszám helyességében sem. Vélhetőleg az történhetett, hogy Orros - Baráti azon ígéretén felbuzdulva, hogy akármennyi bőrt hajlandó átvenni tőle - meg akarta csinálni élete nagy üzletét, s ennek érdekében képes volt mozgósítani Gyöngyös környék bőrfelvásárlással foglalkozó kereskedőinek java részét. Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy Balázs deák milyen sok helyről szedegette össze az általa két esztendő alatt forgalmazott 2655 juhbőrt, könnyen elképzelhetjük, mennyi munkájába, mekkora szervezésébe kerülhetett Orrosnak a 13 000, illetve 10 000 darab összegyűjtése. Az úgyszintén gyöngyösi 39 Kádas Benedek 40 Bakabányán, 1543. július 30-án kelt, Nagyszombat tanácsához intézett leveléből kiderül, hogy ő is Baráti Fábián üzletfelei közé tartozott. A meglehetősen hevenyészett latin nyelven írott levélben Kádas közli: értesült róla, hogy Baráti és Sánta Ambrus - aki a kontextusból kitetszőleg Baráti üzlettársa volt -, javait a városi tanács árestáltatta. Elismeri, hogy ő viszont Barátinak és Sántának adós, s már ki is fizette volna őket, ha azok a megbeszélt időre eljönnek (alkalmasint a levél kelethelyére, Bakabányára, ahová feltehetőleg azért utazott, hogy velük ott találkozzék). Továbbra is kész kiegyenlíteni tartozását - méghozzá posztóval, nem is bárányprémmel vagy pénzzel, hanem ökör- és tehénbőrökkel -, de van két feltétele: 1. Baráti és Sánta előbb jöjjenek el Gyöngyösre, s ott rendezzék tartozásukat, amiből következik, hogy a nagyszombati tanács az itteni kereskedők - netán éppen Orros - panaszai nyomán tenyereltek rá javaikra. (Nyilvánvalóan azért sürgette ezt, nehogy a hitelezők rajta hajtsák be Baráti és Sánta tartozásait.) 2. Nem hajlandó felutazni Nagyszombatra, hanem a Gyöngyöshöz lényegesen közelebb eső Ságon adja majd át a törlesztésként oda szállított bőröket. 41 Alkalmasint azért ott, mert egyébként is el akart látogatni az augusztus 15-én ott rendezendő országos vásárra. 42 Úgy tűnik, a megegyezés végül is nem jött létre a Kádas által ajánlott módon. Legalábbis erre következtethetünk Láng Pál és Slőter Benedek 43 bírák és a gyöngyösi tanács 1543. augusztus 27-én Nagyszombat városához intézett leveléből, amelyben polgártársaik - Kádas Benedek és Orros Mihály - javainak lefoglalását nehezményezik. A gyöngyösi elöljárók ugyanis törvénysértőnek minősítették Nagyszombat eljárását, mert véleményük szerint a gyöngyösiek elleni kereseteket először a városi bírósá129
