Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122

Jánostól (7 vég = 50 Ft) is, Szűcs Mártonnak pedig - ugyancsak készpénzért - 800 darab juhbőrt adott el. A dalmata - vélhetőleg raguzai - származású Olasz Ivánnal való 1589-es pesti számvetése - amikor is egy "régi adósságot" egyenlített ki - arra figyelmeztet, hogy tevékenységének lehettek a hódoltság belseje felé mutató szálai is. Üzlete kiterjeszkedett a szarvasmarha-kereskedésre is: 1589-ben, illetve 1591-ben 400 ökröt és 76 tulkot vásárolt Hatvan környéki (apci és lőrinci), jászsági (kiséri és szentmártoni), Tisza vidéki (poroszlói, átányi és kőteleki) eladóktól. Hogy azonban ezeket hol és kinek értékesítette - egy esettől eltekintve, amikor debrői Szécsi Orbán 116 és a saját 29 ökrét kecskeméti Szabó Tamásnak adta tovább - nem tudósít a számadáskönyv, újabb jeleként annak, hogy benne komoly hiányok vannak. Ugyanerre mutat egyébként a számadáskönyvből kihüvelyezhető bevételek és kiadások közti szembetűnő aránytalanság is (1002 Ft: 2591 Ft + 10 arany). Márpedig bizonyosra vehetjük, hogy Balázs deák sem a bőr-, sem a szarvasmarha-, sem pedig a posztókereskedésre nem fizetett rá. A bőrnél átlagban 40-50%-os, a szarvasmarhánál 17%-os haszon olvasható ki a vétel és az eladás adataiból. Mivel kereskedőnk nagyban - vagyis: végszámra - vásárolt, de kicsiben - azaz: singenként - adott el posztót vagy törlesztett posztóval, s a végek egyébként is eltérő hosszúságúak voltak, a behozatali árukon szerzett nyereséget nem tudjuk meghatározni. Önmagából abból a tényből jelentős nyereségre következtethetünk azonban, hogy Balázs deák kis tételekben adott túl posztóján - előszeretettel vásároltak nála például a gyöngyösi szabók (igaz, ők inkább végszámra) -, ami közismerten a legjövedelmezőbb üzlet volt ebben a korban. Balázs deák üzleti könyve néhány más gyöngyösi kereskedő "külkapcsolataira" is vet egy-egy gyenge fénypászmát. Kereskedőnknek több ügylete volt Pap Istvánnal báránybőröket vett tőle, eljuttatta a hatvani török mészárosoknak az általa küldött posztót és adósságot törlesztett megbízásából Nagyszombatban -, s azonos lehetett felvásároló körzete és az általa forgalmazott áruk összetétele is. Pap azonban a nagyszombatiak közül nem Kádas Fülöphöz, hanem Asztalos Andráshoz kapcsolódott szorosabban, legalább is Balázs deák Asztalosnak fizetett kétszáz forintot helyette. Megtaláljuk a könyvben régi ismerősünk Poroszló Pál nevét is; sajnos a megfelelő lap csonkulása folytán nem lehet eldönteni, hogy Balász deák "Poroszló Pálé/f" vagy "Poroszló Pál helyett" esetleg - bár utóbb még megnevez két tanút - "Poroszló Pál előtt" adott át 1589-ben pesti Olasz Istvánnak 35 forintot és 1 vég karasiát. Az 1563/1564-ben Vácott jászberényinek mondott, 1572/1574-ben pedig Budán, lakóhelyének megjelölése nélkül szereplő Poroszló legkésőbb 1570-től fogva gyöngyösi lakosként öregbítette hírnevét.

34 Vagyis azok az adatok, amelyeket a fentiekben budai kapcsolatairól érintőleg ismertettünk, már nem Jászberény, hanem Gyöngyös kereskedelem-történetét gazdagítják. A következőkben azonban már nemigen szorulunk ilyen és ehhez hasonló közvetett adatokra, bonyolult kombinációk útján kialakított következtetésekre. Szerencsés véletlenek folyományaként ugyanis egy sor olyan adatra bukkantunk, amelyekből meglehetősen pontosan és egyértelműen kirajzolódnak Gyöngyös kereskedelmi kapcsolatai. Az elmúlt években két ízben is alkalmunk volt kutatásokat végezni Nagyszombat város gazdag XVI. századi levéltári anyagában, amely ez ideig meglehetősen kiesett 127