Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

értékben való kielégítéssel. Különösen sajátjuknak vallják e szabályt abban az esetben, ha ingatlan képezi az ági vagyont; a földhöz és annak tartozékaihoz való ragaszkodásuk közismert. Az ági vagyonban beállott csökkenést a szerzeményi vagyonból pótolják, és ezzel a redintegráció intézményét látjuk megvalósulni. A hiányzó ági érték pótlását azzal magyarázzák, hogy az őseikről hárult vagyon teljes egészében szálljon vissza azokra, illetve azok ágára, akiktől eredt, „és nem lehet őket megrövidíteni". A pótlást — néhány szokástól eltekintve — tételes jogunk szabályai szerint valósítják meg. Az elhasználható ági javak közül a napi fogyasztás céljaira szolgáló és a családi szükséglet keretein belül elfogyasztott javak nem pótlandók. A nép úgy érzi, hogy ezzel az ági vagyont nem csorbította. A házastárs, felmenő és oldalági rokonok öröklése terén sajátos népi jogszokással nem találkoztunk, ugyanis a felsorolt esetekben a törvény rendelkezéseit veszik irányadóul. Büntetőjogi kérdések Népi szokásaink kutatásánál és vizsgálatánál nem állhatunk meg a magánjog széles területén jelentkező és megnyilvánuló jogszokásoknál, hanem keresnünk kell azokat a jogterületeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a népi jog a tételes jog mellett, sokszor pedig azzal szemben kialakulhasson. A magánjog mellett ilyen alkalmas jogterületnek bizonyult a büntetőjog területe is, amely, ha nem is nyújt a népi szokások kialakulásának oly tág lehetőséget, mint a magánjog, mégis a népnek az e téren való sajátos gondolkodásmódja és meggyőződése szükségessé teszi, hogy a büntetőjog területéhez tartozó jogszokásokkal is foglalkozzunk. A tételesjogi bűncselekmények népi felfogás szerinti megítélése, az enyhítő és súlyosbító körülmények mérlegelése, a tettes és sértett viszonya, az önvédelem, a büntetőjogi szankciók értelmezése és végrehajtása, az állami szervek utánzása, társadalmi szankciók stb. mind-mind megannyi lehetőség arra, hogy a nép saját elgondolásait és meggyőződését érvényre juttathassa saját kis közösségében. Ez alapon vizsgáltuk Pétervására népi jogéletének büntetőjogi vonatkozásait; az anyag teljes és részletes feldolgozása azonban messzemenően meghaladta volna a rendelkezésünkre álló szűkreszabott terjedelmet, így tanulmányunk során csupán néhány vázlatos megfigyelésre térhettünk ki. A különösen elterjedt mezei lopások meggátlására a község lakossági elhatározta, hogy minden egyes mezei lopás esetében, amennyiben a tettest elcsípik, a községben kidoboltatják. Számos esetben sikerült is a tettenérés, a kisbíró kidobolta az esetet, megnevezve a tolvajt. A népi szakció eredményes volt, a tettes sírva, könyörögve járt-kelt, hogy „kikeresse becsületét". A sértett általában nem érti meg az enyhítő jogszabály alkalmazását, csak abban az esetben, ha a tettes részeg volt. A csekélyebb súlyú bűncselekményekre is a legszigorúbb büntetés kiszabását kérik, és méltatlankodnak, ha pl. egy becsületsértési büntetőügyben pénzbüntetéssel szabadul a vádlott. A sértettek alig akarják megérteni, hogy a cselekmény súlyával ilyen esetben a pénzbüntetés kiszabása áll arányban. Ha történetesen két asszony összeszólalkozik, kölcsönösen ellátják egymást becsületbevágó sértésekkel, de azért mégis feljelentik egymást a bíróságnál, ámbár a feljelentő, a sértett maga is alaposan megsértette a másikat. A testi sértés elkövetése ritka, mégis ha a két szembenálló fél közül az egyik testi sér78