Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

azzal indokolja meg, hogy az önsegély nem vezethet eredményre, mert ha visszaszántja az elfoglalt földet és beveti, akkor könnyen megtörténhetik, hogy nem ő aratja le a kérdéses területről a gabonát, hanem a másik; sőt ő még dolgozott is a jogtalan foglalónak. Ha pert indít, ennek következményeitől várja a jövő kedvező alakuláfát, és azt, hogy a „tolvajnak" a jövőben elmenjen a kedve a jogtalan foglalái tói. A telekkönyvre vonatkozóan a pétervásáriak ismeretei elég széles keretek között mozognak. Ismeretes előttük az, hogy az ingatlanok feletti tulajdonjog megszerzése rendszerint származékosán, másnak tulajdonjogától függően szokott megtörténni. Az ingatlan átruházására vonatkozó írásbeli szerződés kiállításával, az ingatlan területére való beköltözéssel — a birtokbavétellel — a leendő jogutód még nem válik tulajdonossá, hanem csak a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésével. A pétervásári ember ismeri a telekkönyvet, annak beosztását, az egyes betétlapok szerepét, de azokon eligazodni „már nem az ő mestersége". A telekkönyvi bejegyzéseket — bekebelezés, előjegyzés, feljegyzés — már nem tudja egymástól megkülönböztetni, s mindháromra azt mondja, hogy „beírják a telekkönyvbe". Kötelmi jogi kérdések A magánjog széles területén a kötelmi jog nyújt legnagyobb lehetőséget arra, hogy a félként szembeálló és külön érdekköröket képviselő személyek rendelkezési szabadsága érvényesüljön. Ez a megállapítás különösen vonatkozik a kötelmi jog területéhez tartozó népi jogszokásokra, amelyek éppen az adott lehetőségek alapján hatalmas változatban jelennek meg az egyes jogvidékeken a kutató előtt. E kötelmi jogi jogszokásokból az alábbiakban nyújtunk néhány jellegzetesét az olvasónak. A szerződés, a „megállapodás" a pétervásári ember életében gyakori jogi helyzetet teremt. Alapját rendszerint az adott szó szentsége adja, s ezzel magyarázható, hogy a pétervásáriak még az ingatlanvásárlásnál is a szóbeli megállapodást tartják a legfontosabbnak. Szóbeli megállapodás alapján kitűzött időpontban fizetik ki a megvett ingatlant, s csak később, sokszor évek múlva jut eszükbe, hogy írást is kellene már készíttetmi. Megtörténik néha, hogy az eladó nem állja a szavát. A pénzt felvette, elköltötte, s mert az ingatlanra jobb vevő akadt, ezzel próbáljújból alkudozni; rájött ugyanis arra, hogy az ingatlanra vonatkozó szóbeli megállapodás jogilag nem érvényes és nem elégi égés; ezen az alapon az ügyletet megtámadhatja. Visszaküldi a pénzt az első vevőnek, és másodszor is, de most már írásbeli szerződés alapján adja el az ingatlant. Az ilyen „furfangos" eladót a pétervásáriak nem tartják becsülete,' nek, mert megszegte szavát. A jövőben nem szívesen kötnek vele megállapodás, mert hátha ismét „becsapja a becsületes embert". A felek a megállapodás létesítése alkalmával rendszerint egyenlő értékű szolgáltatásokat állítanak egymással szembe; egyenlőtlen csak akkor, ha az egyik fél anyagilag megszorult, és kénytelen néhány „holmiját, vagy egy kis ingatlanságot" eladni. Az érintkezés felvétele háznál, utcán, vagy kocsmában történik, de a létn jött megállapodást mindig a kocsmában pecsételik meg áldomással és kézf rácsai. Az áldomást az eladó fizeti. A vásári állatvételi jogügyleteknél az alku b< f j';zé e után kézfogással zárják le a vitát, a vevő előleget (foglalót) ad, majd • lindulnak a vásári sátorba meginni az áldomást, melynek befejeztével 68