Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)
TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Studensek • magisterek • doctorok • 5
Studensek 5 magisterek., doctorok A magyar művelődéstörténet kutatásának egyik kisebb, de jelentős részterülete a középkori oktatás történetének vizsgálata. Több mint száz évvel ezelőtt jelentek meg az első hazai tanulmányok e témakörben, 1 s a század végén kezdték megjelentetni azokat a magyar forráskiadványokat, amelyekből a magyarországi studensekre vonatkozó hiteles adatok zömét meríthetjük. 2 Külföldön is sorra jelentek meg a középkori egyetemek anyakönyvi adatait tartalmazó kötetek. 3 A rendelkezésre álló forrásanyag mennyiségéhez képest viszonylag kevés tanulmány látott napvilágot. 4 A téma jelentőségét azonban bizonyítja, hogy három nagyobb összefoglaló mű is jelent meg a közelmúltban, amelyek mindegyike a középkori egyházi és világi értelmiség történetével foglalkozik. 5 Ezeken kívül mintaszerűen összeállított kötet jelent meg az erdélyiek középkori egyetemjárásáról. 6 E tanulmány adatainak összegyűjtését megkezdve az volt a szándékom, hogy a Heves megyéből származó, vagy itt valamilyen módon működő személyek felsőfokú végzettségéről képet adjak. A püspöki székhely egyházi igazgatása, a káptalan hiteleshelyi tevékenysége, az egyházi méltóságok személye mind olyan tényező, amelynek részletekbe menő vizsgálata nélkül a középkori Magyarország műveltségének hiteles képét megrajzolni nemigen lehet. Nyilvánvaló, hogy a XIV. század közepéig a magasabb műveltség megszerzésére elsősorban csak az egyháziak számára nyílt lehetőség, s csak az ország határain kívül. Az egyháziak azonban a világi hierarchia intézményrendszerébe is beépültek, éppen képzettségük miatt. Jó évszázad telt el addig, amíg a világiak közül is nagyobb számban indulhattak neki a , ,peregrinatio academica" hosszú és nehéz útjának. Adatgyűjtésemet az 1526. évvel zártam le. Elsősorban nem is az ,,antemohácsiana" szemlélet miatt döntöttem így, sokkal inkább azért, mert a Mohácsot követő zavaros esztendők, majd a török terjeszkedés hatására rohamosan csökkent a külföldön tanulók száma, s az adatoknak a korábbi időszakkal való esetleges összehasonlítása zavarná a reális képet. Nem kívántam a protestáns egyetemek diákjainak pályafutását sem figyelemmel kísérni, éppen a megye sajátos történeti adottságai miatt. Forrásaim elsősorban a kiadott egyetemi anyakönyvek voltak, de ezek mellett felhasználtam azokat az adatokat is, amelyek egy-egy személyre vonatkozóan a magasabb iskolai végzettségre utaltak. Megoldatlan problémát jelentett számomra azonban a XIV. századtól egyre sűrűbben előforduló és szinte összegyűjthetetlen számú világi ,,magister" címe. 7 Végül úgy döntöttem, hogy ha más adat nem támasztotta alá e személyek egyetemi tanulmányait, mint a cím puszta megjelenése, akkor nem vettem figyelembe ezeket. Az
