Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok az egri kék galambfajta eredetének és kitenyésztésének történetéhez • 101

zért értékesíteni lehet. A magyar galambfajták világhíresek, és több országban fajtaklubok működnek, amelyek tagjai egri kék vagy komáromi bukó vagy kiskunfélegyházi vagy magyar óriás vagy magyar begyes galambot tenyésztenek. A galambtenyésztés sport jellege megszűnt, és nagy értéket képviselő állományunkat világviszonylatban nyilvántartják. Az egri kék keringő galambbal kapcsolatos szó-és írásbeli tájékoztatást annak idején Chochola Ferenc, Bársony József, Molnár Gábor, Bokor János, Fodor Sándor, Vass Lajos, Bágyi József, Bóta István egri lakosoktól, továbbá Vendel M. Levi USA-beli szakírótól és genetikustól, dr. Perényi Miklós főiskolai tanártól, kaposvári lakostól, valamint Dippold Walter és Heil Péter dachaui (NSZK) lakostól, az ottani Egri kék Club tagjaitól, kaptam. Értékes szóbeli tájékoztatást kaptam dr. Szécsényi István állatorvostól, dr. Erdei Ferenc akadémikustól az MTA főtitkárától, Bangó Ferenc európai hírű tenyésztőtől, dr. Péterfi István akadémikustól, az Államtanács alelnökétől (Kolozsvár) és Raffai István kolozsvári tenyésztőtől. Az egybehangzó vélemények és információk szerint az egri kék galambfajta mintegy 500 éves múlttal rendelkezik. Létezett hajdanán egy apró testű, galambfajta, amelyről a vonatkozó irodalmi adatok azt tanúsítják, hogy „Egerben már 1780-ban tenyésztett és postai szolgálatra is használt fajta". Ez a típus az ősi egri kék galambtól egy kicsit nagyobb testtömegű volt. Feltehető, hogy a postagalambnak valamelyik változatát is felhasználták a kitenyésztésénél. Zsupán Kálmán a Szárnyasaink című kisállattenyésztési szaklap 1903. 6. számában azt írja, hogy a bécsi színesekkel rokon fekete keringők és a kék sirálykák keresztezése révén jött létre. Majthényi Kálmán és Fluck Gusztáv egri tenyésztők közlése szerint az 1870-es években Stupka János egri tenyésztő sötét hátú bécsi dereseket keresztezett az egri kistermetű galambokkal, és ezekből nyert ,,simlik"-ből (deresekből) tenyésztette ki Ebneth János a kék változatot. Ezeket Ebneth-kéknek nevezték. Ezek a galambok az akkori helyi elnevezés szerint ,,schilleresek" voltak, vagyis vörös eres szeműek, nyúlt fejűek, kis szemgyűrűvel és fejükön egy kis alaktalan rozsdás színű folttal. Később ezekből tenyésztették ki a szögeletes fejű, nagyobb szembőrű és szép, világos belső szemű galambokat. 1888-ban a GALLUS című első magyar nyelvű kisállattenyésztési szaklap (6. szám) közlése szerint a budapesti galambkiállításon és röpversenyen az „egri szürke galambok" is szerepeltek. Agrártörténeti tény, hogy az egri kék keringő galambnak sok változata ismeretes. Az „egri cigány keringők" matt feketék vagy abrincsos feketék. Az „egri kék deresnek" vagy „egri kék simlinek" fehéren deres begye, melle, hasa és testoldala van. A „cigányderesek" vagy barna simlik barnába játszó palafeketés, szürke farkú galambok, fehér deres rajzzal a begyen, a mellen, a has és hasoldalak tollain. A mezőkövesdi (matyó) változata nagyobb, világosabb árnyalatú kékesebb szürke, kissé kéken kovácsolt szárnypajzsokkal. Voltak próbálkozások a világoskék színű fajtajelleg rögzítésére is. Ilyen volt a Zsupántípus, melyek világosabb kék (nem szürke) galambok, fekete csőrrel, karmokkal, testbőrrel és kiálló, nagy szemekkel

8 valamint a Cséka-típus, melyek már egészen világoskék, fehér farkú, rövid, papagáj szerűen hajlott csőrű, világosabb szembőrű galambok voltak. Az adatok begyűjtéséhez rendkívül nagy segítséget adott Balogh Kálmán egri lakos, a Postagalambtenyésztők Egyesületének akkori elnöke, akinek ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. 107