Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5
dővel korábban, tehát 1658 táján történt, hogy néhai Eördögh Mihály — Eördögh Máté fia — elmenekült Gyöngyösről, és az akkor még magyar kéznél levő Szécsényben végvári katonának állott, mire a hatvani törökök minden vagyonát lefoglalták. Ebből a Gyöngyöspüspökiben levő, úgynevezett Eördögh-malomban birtokolt negyedrészét hetven talléron Gyárfás Mihály váltotta magához az azt áruba bocsátó töröktől, majd utóbb továbbadta azt Csöke Lukács gyöngyösi nemesnek, az ispotály-perben lefolytatott vizsgálat egyik tanújának. Ezt a régi ügyet az elmenekült rokonai — nemes Eördögh Orsolya, nemes Sőtér Ferenc felesége és testvére, Eördögh István, Esterházy Miklós jobbágya, gyöngyösi lakosok — vitték a vármegyei bíróság elé. Követelték, hogy Csöke bocsássa vissza nekik a malomrészt, s kijelentették, hogy ennek érdekében a vételár visszafizetésére is készek, ez esetben viszont kérik abból leszámítani a malom által időközben hajtott jövedelmet. Gyárfás tehát — aki személyesen jelen volt a tárgyaláson — szavatosként került bele az ügybe. 74 Bár látható, hogy Gyárfás pontosan ugyanabban a ,,vétekben" leledzett, amiért néhány héttel korábban a vármegyei törvényszék Miskeyt halálra ítélte, a magistrátus ezúttal eltekintett attól, hogy ezt az ügyet hivatalból üldözendő cselekménynek minősítse, s Gyárfás ellen bűnvádi eljárást kezdeményezzen. Az ügy, jelenlegi ismereteink szerint, megmaradt magánkereset nyomán támadt polgári pernek. Talán azért, mert ez az eset régebben történt, vagy talán azért — s ez vonatkozik a Péter Balázs esetében hozott, fentebb már ismertetett ítéletre is —, mert a vármegyét mérsékletre és óvatosságra intették a Miskey ügyében időközben hozzá érkezett királyi leiratok. Hogy a vármegye további súlyos ítéletek meghozatalára készült, azt a december 3-i közgyűlésen hozott újabb statútuma is sejteni engedi. Mivel, úgymond ebben, a hódoltsági magyar nemesség és jobbágyság kényszerűségből kapcsolatban áll a törökökkel, és időnként kénytelen annak pénzbeli támogatását is igénybe venni, szokássá vált, hogy örökségét zálogba veti a töröknél, amit aztán mások attól megvásárolnak. Ezt karóba húzás büntetése alatt eltiltja (,,statuitur, ut a modo imposterum incolis et inhabitatoribus comitatuum horum, nobilibus et ignobilibus, sub poena impalationis cautum et veritum sit tam hereditates vendere, quam emere sine consensu et praescitu magistrátus sui ordinarii comitatensis et domini tenestri"). 75 Miskey Istvánt, lényegében ártatlanul, egy — a mindennapok gyakorlatában nagy fontosságú — közjogi fikció oltárán áldozta fel a Heves-KülsőSzolnok vármegyei nemesek uni versi tása. Eszerint mindennemű hódoltsági birtokügy — beleértve a birtokok állagának megóvását, a határjárást — csak és kizárólag a magyar hatóságok elé tartozik. S mivel a magyar urakkal közösen birtokló török birtokosokat a gyakorlatban, érthetőképpen végül is teljesen sohasem sikerült kizárni ezekből, időről időre áldozatokra volt szükség, hogy a török beleszélási kísérletek ne csak a külső birtokosok, hanem a hódoltságban élők ellenállásával is találkozzanak. A fikció csakis így maradhatott fenn, és így telhetett meg — élet árán — élettel.
