Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

ahelyett, hogy a birtokot megkaparintani igyekezett — Szeredi birtokjogát kellett volna védelmeznie. Ha tényleg kényszerítették, úgy tiltakozás formájában a magyar magistrátushoz kellett volna fordulnia. Az ügyész bemutatta Fátinénak a vételár megfizetését sürgető levelét, amely, értelmezése szerint, világosan mutatja, hogy szabályos adásvételi szerződésről, nem pedig kényszerítésről van szó. A szeptember 2-i közgyűlés az ítélethozatalt a következő alkalomra halasztotta, de úgy rendelkezett, hogy Miskey addig is maradjon őrizetben.

66 A vármegye szeptember 16-i pecsételőszékén (sedes sigillatoria) a bíróság a tiszti ügyész értelmezését fogadta el, s ezért a vádlottat a haza törvényei ellen elkövetett vétkéért, mások elrettentésére, és hogy a bűnös cselekedet szörnyű tudata másokat a hasonló bűnténytől visszatartson, példamutatásul karóba vonni rendelte (,,juxta leges patriae in horrorem et terrorem aliorum, ut poenalis hujus afflictio et mox supplicium alios a similibus facinoribus abstrahat terribilique traseat in exemplum impalare debere potiorum vocum statuitur et judicialiter decernitur").

67 Amikor az ítéletet kihirdették, a megjelentek aligha gondolták, hogy valaha is végrehajtják majd, s nyilván a vádlott is inkább csak ijesztésként vette azt. A vármegyék ugyanis ekkortájt nagyritkán hoztak halálos ítéletet, s az elítéltnek némi idő után többnyire megkegyelmeztek. Főleg egy ilyen nagy tekintélyű, tisztes hivatalokat viselt nemesnek, mint amilyen Miskey is volt, mindig akadtak magas rangú pártfogói: földesurak, végbeli kapitányok vagy éppen valamelyik kormányszerv. Miskey ügyében maga a király — vagyis: a magyar kancellária — lépett közbe, többrendbéli leirataiban megparancsolván, hogy a gyöngyösi nemest megfelelő kezességen helyezzék szabadlábra, és az ügyet terjesszék fel elébe. Ez pedig egyet jelentett volna a felmentéssel, hiszen mindenki sejthette, hogy az eseményeket távolról szemlélő, a hódoltsági rezdüléseket csak áttételeken keresztül érzékelő központi kormányszerv aligha fogja főbenjárónak ítélni Miskey „vétkét". A közbenjárók azonban jócskán megkéstek, mire az első leirat megérkezett Fülekre, az ítéletet — valamikor 1677 elején

68 — már végrehajtották rajta. A vármegye 1677. május 19-i közgyűlésén Gazdagh Gergely gyöngyösi jezsuita superior, megkérdeztetvén, a március 6-i királyi parancslevél kézbesítője, Török Ferenc előtt kijelentette, hogy ő Miskey kivégeztetésének napján Füleken járt, az előző királyi utasításokat azonban csak hazatérte után kapta meg ,s azokat csak a kivégzés után mintegy 7—8 nappal kézbesíthette az alispánnak.

69 (A magistrátus — talán, hogy elfogulatlanságát kimutassa — Miskey özvegyének taxáját ez év szeptemberében leszállította.)

70 A királyi dorgatórium ugyan megkésve érkezett, ám talán mégsem volt haszontalan; valószínűleg nem egy gyöngyösi nemes ennek köszönhette, hogy nem jutott Miskey sorsára, hanem megintessél megúszta az ellene indított törökösségi vizsgálatot. Mert az említett 1673-as vármegyei határozat — miszerint a törökökkel összeköttetést tartó gyöngyösi nemesek ellen pert kell indítani — láthatólag nagy ribilliót támasztott a népes mátraalji mezőváros meghasonlásra amúgy is hajlamos lakossága körében. Akinek valami megtorolni- vagy törlesztenivalója, nem feledhető sérelme volt, a lehetőséget kihasználva, sietett bemártani haragosát vagy ellenlábasát. Csakis a lakosság aktív közreműködésével magyarázható ugyanis, hogy a vármegyének egész sor — alkalmasint már régi — ügy a tudomására jutott, s a tiszti ügyész szinte futószalagon gyártotta a vádindítványokat a törökösség gyanújába kevere-