Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

FÓRUM - Szecskó Károly: Észrevétel Dancza János megjegyzésére • 111 - Dancza János: Valóban demokrata volt-e Milassin Kornél? • 111

sítését és emberek internálását sem törvény sem kormányrendelet nem teszi lehetővé, felhívom, hogy a tábort oszlassa fel és az ott fogva tartott személyeket helyezze szabadlábra. Eger, 1945. január 14. Milassin Heves vármegye kormánybiztosa. Válaszom még rövidebb volt: ,,Az internáló tábort fel nem oszlatom. A felelősséget vállalom." Dátum, aláírás. Véletlenül még aznap találkoztam vele a Ferencesek temploma előtt. Nagyon erélyesen figyelmeztetett a következményekre, és figyelmen kívül hagyta, amikor közöltem vele, hogy egytől egyig ismert fasisztát fogattam le. Amikor láttam, hogy ésszerű érveléssel semmire sem megyek vele, más hangon kezdtem beszélni. Közöltem vele, hogy ha továbbra is exponálja magát a lefogott fasisztákért, közéjük dugom és onnét még a pártja sem tudja kikaparni. Szinte dermedten nézett rám, de mielőtt szóhoz juthatott volna eszébe juttattam az 1919-es egri ellenforradalmat, Reisz Frigyest, a dédesi direktóriumot és ajánlottam neki, hogy maradjon nyugton. Azt kezdte magyarázni, hogy az én érdekembe járt el, mert nem akarja, hogy a tábor miatt bajba jussak. Hogy milyen kétszínű játékot űzött az rövidesen kitűnt. Pár nap múlva egy ügyben felkerestem a hivatalában a volt főispáni lakban. A titkár nem volt az előszobában és kopogtatás után benyitottam hozzá. A meglepetés tökéletes volt. Ugyanis Dr. Czapik Gyula egri érsek volt nála. Beléptemkor elhallgattak és kérdően néztek rám. Üdvözöltem őket és mondtam az érseknek, hogy örülök, hogy itt találom, mert közlendőm van számára. Milassinnal az ügyet percek alatirelintéztem, majd az érseknek röviden elmondtam a mátraderecskei plébános körül keletkezett bonyodalmat és kértem, hogy az egyháznak is a községnek is jobb, ha sürgősen elhelyezi a plébánost. Ezt meg is ígérte és rövidesen el is intézte. így sem volt valami barátságos a megbeszélésünk, hát még ha sejtem, hogy éppen akkor beszélték meg az ellenem közösen indítandó akciót. Mintegy 8 nap múlva magához kéretett a szovjet ellenőrző bizottság alezredes elnöke, és elmondta, hogy a kormánybiztos a belügyminiszternél jelentett fel, az érsek pedig a szovjet hadsereg debreceni főparancsnokságán. Ez ügyben neki jelentés tételre Debrecenbe kell utaznia és autójával elvisz engem is hogy jelentést tehessek a belügyminisztériumban. Zöld Sándor államtitkár fogadott és közben belépett Erdei Ferenc belügyminiszter elvtárs. Zöld elvtárs nyomban be is mutatott. Jelentést tettem az internáló tábor ügyében és vártam Erdei elvtárs döntését. Előbb azonban kérdést tett fel: Milyen alapon formált jogot egy ilyen tábor létesítéséhez? Említettem, hogy kétféle jogalap is van rá. Az egyik még a múlt rendszer azon törvényes rendelkezése, hogy a nem kívánatos, megbízhatatlan elemek internálandók. En a szimpatikusabbat, a fegyverszüneti szerződésnek azt a cikkelyét választottam, amelyben a magyar kormány kötelezettséget vállalt, hogy a fasisztákat megbünteti. Erdei elvtárs elnevette magát és Zöld elvtárshoz fordulva mosolyogva mondta: — ,, Látod, hogy milyen jól tudja. — Ezután szinte mentegetőzve mondta:—Hát ebben a bábeli zűrzavarban erről a fontos dologról bizony megfeledkeztünk, de jó, hogy erre felhívta a figyelmünket s a rendelkezés rövidesen kimegy.' Elvárom, hogy arról a helyről maga ellen a jövőben is jöjjenek panaszok. Állítsd ki a 115