Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108

mint a bajról még semmit sem tudó magam is kimegyek, már akkor a lakosok közül sokakat ott találok, kijön a chirurgus, patikárius és Pásztóról még néhány tanácsbeli, s minekutána orvosi szereik lajstromát előmutatják az orvosnak és patikáriusnak, állapotjukat ekképpen adják elő: Szőllős helységben is mutatván magát a nyavalya, a folyó hónap 2-án, 3-án, 4-én és 5-én tíz ember is abban meghalálozván, azért, mivel azon napokban, midőn a helybe rendelt polgári biztosok rendeléséből a vele való orvosolt volna, többen haltak volna meg, mint a nem orvosló napokban. Folyó hónap 5-én éjszaka 6-ra való virradóra az egész helység fellázadt, paraszti fegyverre kapott, a harangokat félreverték, az urak házaira rohantak, s politikai biztosokat megkötözték, a chyrurgusokat még meg is verték, s szintén megkötözve vallatták, a biztost pedig megesküdtették. Ezekből látván és a rossz után való létüket, tüstént parancsoltam eltávozásukat, de a pásztói lakosok közül valának olyanok, akik azt szóval nem engedni jelentették, sőt a szőllősiek kihallgatását kívánták. Nekem a csendesség fenntartása tekintetéből engednem kellett, azonban amidőn a szőllősi nótárius a tulajdon orvosuk által a megromlott levegő megfrissítésére szolgáló orvosi szereket úgy mutatta volna elő, mint öldöklő orvosi szert, melynek égető erejét a földön is próbálva, tüstént parancsolta beszédjével való felhagyását és eltávozásukat, melyre akkor már ők ugyan készen voltak, de a pásztóiak azt kívánták, hogy abból én engednék beadatni egy kutyának, hogy ők eziránt meggyőződjenek, én azt meg nem engedvén tüstént a szőllősieknek, ha másképp nem, erővel való elverettetésüket és a pásztói lakosok visszatérésüket rendeltem, ami meg is történt. — Mindezek után én látván a nép zúdulását, tanácsgyűlést rendeltem, azt kívánván megtudni, hogy vajon akarnak-e továbbá is a tekintetes, nemes vármegyének kegyes meghagyásánál fogva, általam annak következtében eredő rendelésektől függni, melyre ugyanaz vala a válasz, hogy igenis egész hódolással; mindazonáltal a köznép közül sokan mai napig a rossz, és vétkes gondolkodásban vannak. Ugyanazért alázatosan kérem a tekintetes, nemes vármegye rendelését, vagy ami még foganatosabb volna, minthogy a kerületemben Tar helység is ily veszedelmes gondolkodásban vagyon, az eltévelyedetteknek jó útra való hozása, az elöljáróságnak bátorságba való helyeztetése, a mirigyes nyavalya bizonyosabb elfojtása, végre a közbátorságnak helyreállítása végett egy kiküldöttséget közénk rendelni, s kiküldeni méltóztasson. — Kelt Pásztón, 8-dik augusztus 1831-dik esztendőben. Oláh Gábor táblabíró és szolgabíró Eredeti. HmL. IV—l/b/452. Közgyűlési iratok, 1831: 1011. sz. 2. Farkas Pál 1831. augusztus 9-i levelében a gyöngyösi nép békétlenségéről ír Gyöngyös városában, kolerában az 1831. esztendő augusztus 6- és 7-én lévő betegeknek és elholtaknak Bognár János doktor úr által készített lajstromát idezárva, alázatosan jelentem, hogy Gyöngyösön többféle betegségben, augusztus 6-án harmincan, augusztus 7-én pedig huszonnyolcan haltak meg, de csakugyan 18 nap alatt már meghaltak 439-en. Azonkívül, amit előbbi hivatalos tudósításomban kértem, még azt alázatosan jelenthetem, hogy a gyöngyösi nép a mindenfelé való elzárások végett naprólnapra jobban kezd nyugtalankodni, sokat a nem idevalóak közül a halál félelme és maguk atyafiaihoz való vonzódása, ami miatt a városból eltávozni akarnak, tesz nyughatatlanná, sokan pedig élelembeliekből megfogyatkozván, nyughatatlanságukat az is, hogy a mostani sok esőzés miatt a betakarított gabonának nagy része vagy a szántóföldön vesz, vagy behordva összerohad, mely miatt a szegény aratók, akik arató részeiknek elnyomtatása és ezekhez^ vitele végett ki nem utazhatnak, átkozódnak, szüntelen azt mondván, hogy őket az Úristen a betegségtől megmentette, de mi elöljárók miatt éhenhalni kénytelenek. Az ilyen nyughatatlanságok tapasztalásom szerint, szemlátomást nagyobbodnak, ugyanezért alázatosan kérem a tekintetes, nemes vármegyét, méltóztasson valamely módot találni abban, hogy az innen kiutazni szándékozók elutazhassanak, mert már tartok attól, hogy a békétlenség lábrakap, mert midőn ezen relátiómat készítem, számosan jönnek hozzám a kimenés szabadságáért, és zúgolódva mennek el tőlem, ily könnyűállásokban pedig a népet erősebb módokkal, vagy büntetéssel kötelezni az engedelmességre, nem tartom jónak. Az orvosok iránt is, úgy veszem észre, emelkedik a nép közt a bizalmatlanság, az mondatván a nép által, hogy a doktor keze alatt, szinte annyi beteg, vagy még több meghal, mint doktor nélkül, de az orvosi szerek 118