Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108

tait. Ősi fészkéből először 1817-ben lépett ki, amikoris előbb a Perzsa-öböl vidékén dühöngött, majd az 1826-28-ik évi orosz-perzsa háború után, 1829-ben az Orosz Birodalomban is elterjedt. 1830 szeptemberében már Moszkva lakosságát tizedelte. Innen egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok révén, másrészt az 1830-31-es lengyel felkelés eseményei kapcsán, mintegy a hadak útját követve, nyugati irányba nyomult előre, s rövidesen csaknem az egész kontinentális Európát, Németországot, Svédországot, Franciaországot, majd Itáliát is hatalmába kerítette, sőt Nagy-Britania területére is átcsapott. Még 1830-ban a Habsburg Birodalmat is elérte, s elsőként Galiciában ütötte fel a fejét. Hazánkba a Felső-Tisza vidékéről Galicia kolamesi körzetéből máramarosi ruszin fuvarosok hozták be,

6 s — egyes feltevések szerint — a Tiszán tutajozó "sós, szálas oláhok", vagyis sót és fát szállító románok terjesztették el.

7 E források szerint 1831 június közepe táján egy sót és fát szállító román csoport érkezett Tiszaújlakra, melynek egyik tagja ott életét vesztette,

8 Röviddel azután ugyanabban az utcában, amelyen át a román holttestét a temetőbe vitték, meghalt egy Varga nevű lakos, akinek tetemét megszemlélve, az orvosi vizsgálat kétséget kizáróan állapította meg, hogy a halál oka kolera volt.

9 A kór úgyszólván napok alatt terjedt el, és Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bereg, Zemplén, Sáros és Borsod után az egész országot hatalmába kerítette. Mivel a betegségnek sem természetét, sem terjedési módját nem ismerték, mind politikai, mind az orvosi előírások az 1709-es nagy pestisjárvány idején kidolgozott mintákat követték. Ismét nagy szerephez jutott kordon és az un. contumacionális vagy veszteglőház, amit manapság karanténnek szoktunk nevezni. Június második felében Máramaros, Bereg és Ugocsa megyéket elzárták ugyan.de ezúttal a kordon elégtelennek bizonyult, hiszen a járvány, mintha mi sem történt volna, terjedt tovább.

10 Június 20-25-e között már Tokajban, valamint Szabolcs vármegyének a Tiszához közel fekvő helységeiben, és a szomszédos Borsod megyei Mezőkövesden szedte áldozatait.

11 Heves és Külső-Szolnok vármegye rendjei a nádor június 26-i és 27-i utasítása alapján, az ország észak-keleti részéből a Tiszán lefelé utazó sót és fát szállító tutajosokra és ruszin fuvarosokra nézve, különleges felügyeletet terjesztettek ki. Azt gondolták ugyanis, hogy a betegség kórokozója csak nedves területen (folyók mentén) terjed, s mivel a tutajosok útja Poroszló és Roff irányába tartott, így e helységek réveihez és a Szanda pusztára biztosokat és orvosokat rendeltek ki. Feladatuk az északi vármegyékből ideérkezők útlevelének megvizsgálása volt, és ha ezek nem tartották be az út során kötelező vesztegelést, a vétkeseket hét napra karanténba zárták. A veszteglési idő eltöltése után orvosi vizsgálaton estek át, s amennyiben egészségesnek találtattak, "bizonyságlevelet" kaptak, és ennek birtokában folytathatták útjukat. A lakossággal azonban nem érintkezhettek, még partra sem szállhattak.

12 Vármegyénkben a kolera június 27-én, először Heves mezővárosban ütötte fel a fejét. Június 29-én pedig már több Tisza menti községben, —- Poroszlón, Tiszabőn, Abádon, Kőtelken és Sűlyön — is fellépett.

13 A megye első alispánja, báró Földváry Ferenc és tisztikara a nádor június 30-i és július 1-i rendeletének megfelelően erős zár alá vonta Heves, Poroszló és Szolnok mezővárosokat, valamint az érintett Tisza menti falvakat.

14 Amikor a járvány megyénket is elérte, Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegye már két ós fél század óta volt hazánk egyik legjelentősebb politikai és gazdasági alakulata. Területe az Alföld sík vidékétől, Mező109