Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Kapor Elemér: Az Egri Dalkör története • 62
A jubileumi díszközgyűlés a Pedagógiai Főiskola zenetermében zajlott les egyetlen tárgya volt: az egyesület hetvenöt éves története, illetve annak rövid vázlata, amelyet dr. Kapor Elemér, a Dalkörnek 1925-től tagja állított össze és olvasott fel. Az elnökségben a Dalkör legrégibb tagjai foglaltak helyet, három évtized előtti országos versenyek tanúi és résztvevői, szám szerint tizenhármán. Az esti hangverseny több, mint ötszáz résztvevője a fősz ékesegyház előtti lépcsőzetes téren foglalt helyet s a kép felidézte a hajdani monstre hangversenyek hangulatát. A főiskola előtti teret teljesen megtöltötte a közönség. Először az ifjúsági kórusok szólaltak meg 269 , majd a Dalkör veteránjai adtak elő néhányat a régi számaikból, Lányi, Kacsóh-műveket, végül az összkar előadásában Farkas Ferenc kompozíciója Eger várának viadaláról és Kodály Toborzó című műve csendült fel az ünnepi téren. Egy művész s egy művészi együttes ereje utolsó fellobbanásának volt tanúja a város közönsége. Mert a reflektoroktól fényes hangversenyen az Egri Dalkör maga is elhangzott, a szó legszorosabb és legszomorúbb értelmében, ahogyan hangokból született hetvenöt évvel ezelőtt. Ezen a hangversenyen híre, neve elenyészett a júniusi ég csillagai alatt, hogy visszavonuljon a helyi történetírás hűvös lapjaira. A dalárdát soha többé nem lehetett talpraállítani. A kisipari szövetkezetek ifjúságával még a KISZÖV Egri Dalköre sem volt hosszú életű, az öregek elfáradtak, a fiatalok mindig szétszéledtek, a hanganyag és képzés állandósága megszűnt. Huszthy Zoltán e hangverseny után még tizenhét évig élt. Munkássága elismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. E több, mint másfél évtized folyamán sokszor hívták meg zenei rendezvények bírálatára s tudására, tapasztalataira, ízlésére mindenkor számíthattak. Magányos öregségében a kisvárosi utcák bolyongó vándora lett, késő estétől kora hajnalig rótta az utakat, mintha keresne valamit, olykor ég felé fordított arccal a csend felé hallgatózott, amely felszívta élete hangjait, néha felemelte karját, mintha vezényelne elhangzott dallamokat, rég meghalt dalosoknak. Élete műve reménytelenül eltűnt a levegőben. Az utolsó időkben dr. Dienes Tibor gimnáziumi igazgató vette gondjaiba, diákok szállították a tűzifát a Knézich Károly utcai ház udvarába, ahol albérleti szobája volt. 1974ben halt meg, nyolcvanéves korában. Az egri zenei világ ünnepélyesen temette a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. A Városi Zeneiskola ifjú növendékeinek zenekara játszott gyászindulót, s a tanárok zenekara szólaltatta meg az V. Szimfóniát. A hajdani Egri Zeneegyesület nevében Jurányi József búcsúztatta, a régi Egri Dalkör nevében (még négyen éltek a király- és kormányzódíjas dalosok közül) dr. Kapor Elemér vett búcsút tőle s egy korszaktól, amelyet ő verekedett és vergődött keresztül, melyet ő ragyogtatott fel teljes fényében s amely vele együtt örökre elmúlt. 86
