Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34

a lányos ház ablakához, kolompokkal, csengővel zajt csaptak s bekiáltották az ablakon: „Leesett a bikaköröm, megjött Katinak (vagy Julisnak) az öröm". Azután a kolompot, csengőt rázva végigszaladtak a falun, hogy az egész közösség hadd tudja, meg, kendő váltás történt. Ma már gyűrűvel jegyzik el a menyasszonyt s elmúltak a zajos örömök.

14 Most az eljegyzést leánykérés előzi meg, melyre a legény apja, anyja mennek el a legénnyel. Azután elmennek az orvoshoz, jegyzőhöz, paphoz és huszonegy napi kihirdetés után megtartják a ,,lakzi"-t. 15 Az eljegyzést ritkán bontják fel. A faluközösségnek erről elitélő véleménye van. Jogi következményei azonban csak akkor lesznek, ha a házasság reményében, bort, ruhát, disznót stb. vásároltak s ilyenkor perre megy a dolog. Míg azonban Pétervásárán gyakoribb a per, Ivádon alig fordul elő.

16 Azelőtt a szülők döntő módon szóltak bele a házasságba s a vagyoni okok néha megdöntötték a szerelmet is. Ma is beleszólnak, de már nem az ő szavuk a döntő. A fiatalok egyre jobban kiküzdik e tekintetben is elhatározási szabadságukat. Pétervásárán már kis korban kiszemelik egymásnak a párokat. Ivádon ezt nem teszik. A párválasztásnál azonban közrejátszott legtöbbször a rendi helyzet s az ivádiak csak nemesekhez akarták adni a lányukat, ivádi fiatalember pedig csak nemes lányt óhajtott elvenni. Ma már a rendi állás idejét múlt csökevénye mindinkább elenyészik s ha önérzettel is gondolnak egykori nemességükre a házasságban talán ez játszik legkevesebb szerepet. Még a gazdáknál is inkább a vagyoni az osztályhelyzet a döntő, mint az egykori rendi állás.

17 Az endogám és exogám házasodás érdekes összefüggésben volt a gazdasági viszonyok változásával. Az Ivádiaknak a pusztára való kiköltözése idején a leányág nem örökölt. Mikor 1743-ban per keletkezett, amelyben a leányág lesz a győztes, akkor vesz fordulatot az exogám házasodás is s ettől kezdve az Ivádi férfiak szívesen nősülnek nemzetségükből, csakhogy a vagyonba idegen bele ne kerüljön. A nevezetes per 1743. augusztus 26-án kezdődött, amikor Kozma Mátyás, Heves vármegye törvényszéke előtt pert indított Ivádi János, Dávid, István és Pál ellen, az Ivád pusztában lévő, lányágon őt illető részért. A vita a körül forgott, jár-e az Ivádiaknál a lánynak az ingatlanból örökrész vagy nem. November 23-án tanúkihallgatásokat eszközöltek, melyen a kihallgatott tanúk között Bolyki Orbán 50 éves, a recski Balogh család alattvalója vallja: hogy Ivádi Dávid és László többször mondták: Miért nem kéritek a magatok jussát, míg mi élünk? Mi a többieket mind kifizettük, akiket illetett. Azt nem mondták, mivel fizették ki. Nem is tudja, hogy valamelyik asszonyt kielégítették volna. Amikor az ivádi pusztában a makk termett, — ő is leányágon atyafi lévén az Ivádiakhoz, — nagyapja az Ivádi Gergely atyjával egy testvér volt, ezelőtt 13 évvel az ivádi erdőre makkra hajtotta a maga sertéseit, gondolva, hogy az Ivádiak nem tizedelik meg. De Ivádi Dávid azt mondta neki: ,,Eöcsém, takarogyál a sertéseiddel, mert Ivádi Gergely megtizedeli, mint akár kiéit". Úgy is lett: kellett adni 4, vagy 5 darabot dézsmába. Marus Péter 59 éves, Orczy István báró recski jobbágya: Gyermek volt még, mikor a kincse, azaz Nagy Anyja Ivádi Gergelyhez ment: ,,Eedes Öcsém, adj nékem is valamit az én Jussomért, ne hagyj semmi nélkül". Ivádi Gergely azt felelte: „Édes Néném, megtalálsz engem mindenkor". De valamit, akár marhát, akár pénzt adott volna, nem említi. Ivádi Dávid és László mondták Recsken a Bolykiaknak: ,,Röst és gyenge emberek vagytok Öcséim, ha űznétek, fűznétek ti is, megnyernétek, mint mi kiadtuk a magunk részit, csak keres37