Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
A püspökség kezén lévő tiszai szegyek megszüntetésére adattal nem rendelkezünk, de bizonyos, hogy nem élték meg a XVIII. századot. Az egri káptalan három tiszai vizafogója: a palkonyai, az egyeki és az ároktői közül az elsőnek említett a legrégibb. A faluban már 1292-ben ismeretes szegye megléte, s 1360-tól ilyennel rendelkezett a káptalan is, mely a XVI. században is használatban maradt. Az 1569-1571 közötti urbárium 122 is értékes adatokkal szolgál a palkonyai szegyére. 123 A legkésőbbi adat, mely esetleges fennállására utal: még 1594-ben is élt a faluban Szegies, Zeges nevű jobbágy, 124 mely név szegyest, azaz szegyeshalászt jelent. A XVII. században a palkonyai vizafogóra levéltári adat nem került elő. Az egri káptalan tiszai szegyéi közül időrendben az ároktői a következő, melyről XV. századvégi az első híradás. 125 A falut a XVI. század végén elpusztult állapotban találjuk, mert 1694-1697-ben a káptalan szomszédos szentmargitai lakosai bérlik. Nem valószínű, hogy az árendások vizafogó rekesztéket tartottak volna fenn, de bizonyos, hogy vizahalászatot is folytattak, mert káptalani földesuruknak a bérösszeg keretében 1 vizát és 2 tokot is kellett adniok. 126 Az egri káptalan utolsó szegyéje a levéltári adatok szerint az egyeki volt. Sorger apát, aki a török hódoltság után tisztázta, összeírta a káptalan birtokait és birtokjogait, rendbe szedve urbáriumukat is, feljegyezte, hogy az egyekieknek a szegyében fogott halak "egyharmadát ugyanúgy be kellett szolgáltatniuk, mint a Tiszában fogottakét. Az egri püspökség és káptalan kezén tehát a középkortól a XVII. század végéig összesen 9 szegye volt, mely figyelemre méltó értéket, illetve jövedelmet képviselt, kivált a palkonyai és a kürti vizafogó sóvámjával. Egyéb vizafogók a vizsgált Tisza-szakaszon A hozzáférhető okleveles és iratanyag felhasználásával igyekeztem feltárni a Tiszának Tiszapüspöktől Tiszapalkonyáig terjedő szakaszán az egri püspöki és káptalani szegyéken kívül egyéb vizafogókat is. Dél felől haladva az első halu ahol ilyen szegye állhatott Doha volt, melynek 1341. évi birtokosa Zegey (azaz Szegyei) Izsák ,,serviens regalis" volt. 127 A birtokos neve arra enged következtetni, hogy Tisza-menti falujában a középréteghez tartozó királyi alattvaló 128 vizafogó szegye birtokosa volt. Dóba pontos helyét is sikerült megállapítanom. Eszerint nyugat felé (Nagy) Körűvel, dél felé pedig a Tiszával volt határos. 129 A dobai Tisza-szakaszon, — közel Tiszapüspökihez, —- egy élesen beszögelő, s vizafogó építésére alkalmas kanyarulat volt. 130 E terület ma Szolnok megyéhez tartozik. A Heves megyei Kiskörén, a Tisza egy lapos kanyarulatában középkori szegye emlékét őrzi egy földrajzi név: Szegyér fok (Szegyeérfok). Az 1776. évi Tisza-térkép így jelöli egy nagy partmenti vízállásos területnek a folyamba való beletorkolását. 131 Az egykor vízállásos területet az 1880-90-es térképek és az 1905-ös kataszteri felmérés Szegyér dűlőnek, Szegyémek regisztrálták. 132 A kiskörei vizafogó csak igen régen állhatott fenn, mert a faluban, mint Rákóczy-birtokon a XVII. század elején felvett részletes összeírás sem tett említést szegyéről, csupán a tiszai halászatról. 133 Kisköre 1722-től egri püspöki birtok, de a fennmaradt gazdag levéltári anyag nem utal itt szegye meglétére. Egy 1420-ból származó oklevél szerint Poroszló területén is volt ,,zege", melyet 15 jobbágy telekkel együtt Poroszlói Jakab fia János elzálogosítja János váradi kanonoknak és Zeleméri Péter fia Lászlónak. 134 23
