Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
Mindenképpen bizonyos, hogy az egri püspökség 1261-ben a Tisza Poroszló környéki rövid szakaszán egymástól nem túlzottan távol, két szegyével is rendelkezett: az örvényivei és a mohagtőivel. A Borsod megyei Kürt (Kyrth, — ma: Hejőkürt) egri püspöki falunak két vizafogója is volt. I. László király által a püspökségnek adományozott Kürtnél ömlik a Tiszába a Hejő (Hevyo), s a két folyó által bezárt szögletben fekszik a falu. Ebben a kedvező helyzetben mind a Hejón, mind a Tiszán volt az egri püspökségnek vizafogója. A hejőtői (Heuiotheu-i)szegyét az 126l-es oklevél csak félnek jelöli meg: ,,cum medietate clausurae Éeuiotheu", a tiszait azonban így említi: „integra clausura Tycie zege vocata de duabus partibus eiusdem" , 58 A fél szegye meghatározásának kutatásaim során nem találtam párját a hozzáférhető oklevelek sorában, ezért meghatározása elengedhetetlenül szükségessé vált. A kérdés nyitját a XVI. század második feléből származó urbáriumok adják meg. Mind az 1551-es, mind az 1558-as urbárium szerint a kürti, illetve a sajóhídvégi jobbágyoknak a kötelessége volt a Hejőnek halászat céljából való elrekesztése: ,,Fluvium Heyo tenentur claudere". 59 Szembetűnő módon azonban itt nem szerepel a ,,zegye" magyar nyelvű kifejezés, mint például az ugyanezen korszak tiszai vizafogóinál Kürt és Tiszanána esetében. Kürt hejőtői ,,clausura"-ja, rekesztéke tehát nem a Tiszán létesített szegyékhez hasonló felépítésű volt. A Hejő elrekesztése („claudere") és a fél rekesztek (,,cum medietate clausurae") kifejezések egyértelműen arra utalnak, hogy itt a szegye két rekesztékfala helyett csak egy, azaz a fele készült. Ez a rekesztek tehát azonos volt a tanulmány elején említett s Hermán Ottó leírta úgynevezett magyar cégével. Kürt hejőtői ,,clausura"-ja tehát ,,V" alakban úgy zárta el a folyót, hogy a közepén, azaz a két oldalról összefutó szárnyak csúcsában egy kamzsaháló volt elhelyezve a halak zsákmányul ejtésére.™ Károlyi és Nemes ezt a megoldást „rekesztett fok" néven jelöli. 61 Ezek szerint tehát Kürt hejőtői rekesztéke a Hejőn felülről a Tisza felé haladó, illetve sodort halak befogására szolgált, s valóban csak fél szegye volt, s mint ilyen nem vizák és tokok elejtésére szolgált. Bizonyos tehát, hogy nevéből adódóan, Kürttel a Hejő révén szomszédos Hejőtőnél, azaz a folyó tiszai torkolata közelében állott. Kürt tiszai szegyéjével kapcsolatban egy, az irodalomban eddig ismeretlen körülménnyel és fogalommal ismerkedhetünk meg. Az 1551. és 1558. évi urbáriumok szerint a szegye nem csupán a halzsákmány révén hajtott hasznot, de a ináramarosi sószállító hajók átbocsátásából, megvámolásából eredően is jövedelme volt. A nagy sószállító uszályok előtt ugyanis meg kellett nyitni a vizafogó mederben rögzített mindkét gerendasorának középső szakaszát, hogy a szállítmányok tovább haladhassanak. Hasonlót csupán az egri káptalannak a későbbiekben ismertetésre kerülő közeli palkonyai szegy éjén találtam. Kürt 1551-es és 1558-as urbáriumai a jobbágyok kötelességévé tették a sószállító hajók előtt a szegye két rekszfalának a megnyitását („apercione clausurae"). 62 A máramarosi sószállítók a kürti vizaogón való átbocsátásért hajónként 50-50 darab kősót tartoztak fizetni, melyen fele-fele arányban a kürti lakosok és a püspökföldesúr osztoztak. 63 1551-ben, amikor az egri püspöki javakat az egri végvár élvezte, már megkérdőjelezték a kürti jobbágyok részesedési arányát. 64 — A palkonyai oklevelek savamnak („tributum salium" )nevezik a sószállító hajók után a szegyénél behajtott jövedelmet, s a vámtételt, mely ott 1452-ben 40-40 darab só volt, Mátyás király 50-50 darabban állapította meg. 65 14
