Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: Az egercsehi bányászok életkörülményei 1907—1946 • 123

0,98%. Ezzel egyidőben Borsod megyében a bányászatból élő népesség az össz­népesség 7,04%-a, Nógrádban pedig 7,02%-a. A keresők közül iparban dol­gozik Borsodban 15,8%, Hevesben 13,1% és Nógrádban 19,1%. A bányászat­ban és iparban található Borsod keresőképes lakosságának 19,1%-a, Heves 13,9%-a és Nógrádban 25,1%-a. A legjobban itt mutatkozik meg az iparosodottság különbsége; Nógrád megyé­ben a keresők egynegyede az iparban és bányászatban található, Borsodban a kere­sők egyötöde, míg Hevesben egyhetede. 1910-ben Borsodban 12 bánya termel, üzemenként 391 fős átlagos bá­nyászlétszámmal, 2 ugyanekkor Nógrádban 13 bánya működik 624 fős átlagos üzemnagysággal. 3 Heves megyében az egercsehi és szűcsi bánya (404+238) főt és a két nagybátonyi bánya (133 + 23) főt foglalkoztat. Az átlagos üzemnagy­ság 287 fő. 4 Az egercsehi bánya Borsod megye bányái között 642 fő ossz üzemi létszámmal a második lenne, míg Nógrádban legfeljebb az ötödik. Az eredetileg nagyobbrészt idegenből, külföldről betelepített törzsökös bányamunkás réteghez a hazai bányászatunk fejlődés során — különösen a XIX— XX. század fordulóján — egyre nagyobb számban csatlakoztak a falun élő földművelő lakosság köréből is. Az új bányászcsaládok tagjainak jelentős része azonban a bányamunka mellett vagy attól függetlenül (állandóan vagy időlegesen) tovább foglalkozott a földműveléssel. így a bányatelepek környé­kén, azokban a falvakban, ahonnan bányába jártak dolgozni, sajátos kétlaki életforma alakult ki. Egercsehinél is érvényesült az itt vázolt tendencia, ráadásul itt egymás mellett él a hagyományos falu az újonnan létesült bányateleppel, így szinte lépésről-lépésre érzékelhető, hogyan lesz a falusi földművesből lassan bányász. Az egercsehi szénbányászat történetét egy átfogó tanulmánykötetben fel­dolgoztuk. 5 E dolgozatban így csak olyan kérdésre szeretnénk választ adni, amelyet a fenti dolgozatban egyáltalán nem, vagy alig érintettünk. Ezek a kö­vetkezők: a) hogyan biztosították a munkáslétszámot, kik lehettek a csehi bánya munkásai, b) milyenek voltak az élet- és munkakörülményei az első vi­lágháború végéig az itt dolgozóknak, c) hogyan alakultak a termelési és meg­élhetési viszonyok az 1929-33. évi világgazdasági válság idején, d) a felsza­badulás után mit tett a termelés irányítójaként és a munkásérdekek védelme­zőjeként az üzemi bizottság. A-munkáslétszám biztosítása az egercsehi bányánál A bánya működéséhez a munkáslétszámot feltétlenül biztosítani kellett: de honnan és kikből került ki az újonnan létesült egercsehi szénbánya munkás­sága? A bányához a munkaerőt döntően a megyéből toborozták, ezen belül is a potenciális munkaerő-tartalék az egri ós pétervásári járásból került ki. 6 A fölös munkaerőt jól mutatja, hogy 1905-ben és 1906-ban — tehát két év alatt — az egri járásból 1884, a pétervásári járásból 1358 személy hagyta el az országot. Bár 1907-től érezhetően csökkent a kivándorlók száma, ennek ellenére 1909­ben még mindig számottevő munkaerő-felesleg volt Heves megyében. 7 Az ösz­szesen hét, 100 főnél többet foglalkoztató bánya és ipari üzem nem volt képes felszívni a nagyszámú agrárproletariátust. 8 Ezen adatok birtokában talán nem erőltetett összefüggést keresni az 1907­től kezdődő, főleg a megye északi részén csökkenő tendenciát mutató kiván­124

Next

/
Oldalképek
Tartalom