Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108

ugyan, a felhívás nem maradt hatástalan. Másnap egyetlen jobbágy sem ment ki szántani.

41 Az első komolyabb megmozdulásra Pásztón került sor, ahol augusztus 5éről 6-ára virradó éjszaka az alkalmazott gyógymód eredménytelensége miatt az egész helység fellázadt, s kaszára-kapára kapva, a harangokat félreverve a nép az urak házaira rohant. Az egészségügyi biztosokat megkötözték, az orvosokat megverték, az urakat foglyul ejtették, majd megkötözve vallatni kezdték. "Ezt nyársba kellene húzni, amazt felakasztani" — kiabálta a felzendült tömeg. Sajnos a mozgalom lefolyására nézve, további adat nem áll rendelkezésre, a források csupán annyit árulnak el, hogy a pásztói mozgalom csak augusztus derekán csillapodott le.

42 Augusztus 7-én Verpeléten tört ki lázadás. A felzendült nép a vármegye orvosát vasvillával fenyegette meg, éjszaka pedig a papot, a harangozót a földesúrral egyetemben az utcára vonszolták és a harangszó eltiltásáért szidalmakkal és átkokkal illették őket.

43 Augusztus 23-án reggel Jobbágyi községben robbant ki felkelés. A megmozdulás élén itt a kisnemesség állott, a két Kaszap, továbbá a templombíró és a törvénybíró. A felkelők előbb jól beboroztak és bepálinkáztak, majd vasvillákal és dorongokkal felfegyverkezve a helybeli uraságokra és urasági tisztekre törtek s azokat — a forrás szavai szerint — "a legnagyobb méltatlanságok között" a kolera kitörése idején felállított kórházba hurcolták. Itt előbb elevenen akarták megégetni őket, majd attól elállva ütlegelni, bántalmazni és köpködni kezdték foglyaikat. Nemsokára a falu bíráját is foglyul ejtették, s az urakkal együtt alaposan megkínozták. A felbőszült tömeg ezután a falu plébánosát, Podhrogyay Jánost is el akarta fogni. Értesülvén azonban a történtekről, Podhrogyay Gedére menekült, ahol özvegy Dezeritzkyné földesasszony házába rejtőzködött el. A zendülők ezt megtudva, ki lovon, ki gyalog, dorongokkal, csépekkel, vasvillákkal felszerelve a plébános nyomába eredtek, s a földesasszony háza előtt óriási lárma és káromkodás közepette követelték kiadatását. Amikor az úraszszony ezt megtagadta, úgy döntöttek, hogy erőszakkal viszik magukkal a papot, az ajtókat és ablakokat feszegetni kezdték, egyesek pedig készítették a tüzet, hogy rájuk gyújtják a házat. A gedei nép — mint a forrás írja — mindezt "hidegvérrel" nézte és semmit nem tett a bajbajutott földesasszony, sem a szorongatott pap védelmére. Podhrogyay látva, hogy nincs menekvés, kilépett a házból és megkérdezte, mit akarnak. A felkelők erre azt válaszolták, hogy "otthon a kórházban sok abeteg, a papra szükségük van, azzal ketten mind járt megragadták a kezét és az udvarból nagy kurjangatások közepette, diadalmasan kihurcolták", majd hazafelé menet egész úton végig gazemberezték, szidalmazták és ütlegelték. Jobbágyiba érve, a falu szélén a "méreg" felül kezdték vallatni, amellyel — úgymond — "őket az urak meg akarják ölni". Podhrogyaynak mindenféle szitkok és átkok közepette, térdenállva háromszor egymás után kellett megesküdnie, hogy semmiféle méregről nincs tudomása. Ezután szabadon eresztették, de a paplakot vasvillás emberekkel vették körül, hogy meg ne szökjön, és ha szükség lesz rá, kéznél legyen. Miután kijózanodtak, a plébánia elől elvezényelték a strázsákat és a kórházból is kiengedték rabjaikat. Számolva azonban a következményekkel, a toronyba négy főből álló őrséget állítottak, hogy azok azonnal adjanak hírt és verjék félre a harangot, ha valami gyanúsat észlelnének, illetve ha "nadrágos ember" tűnne fel a láthatáron. Tudva, hogy katonaságot küldenek rájuk, őrszemeket állítottak a falu különböző pontjaira, és a fegyveresek visszaverésére is megtették az előkészületeket. 114