Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Nagy József: Eger története (Ism.: Kovács Béla) • 125

juhokkal kapcsolatban, akkor a juhok kiadási tételeiből megállapítható, hogy az ostromig maximum 2603 darabot adhattak el, vághattak le, adhattak oda salláriumként és így legkevesebb 5446 darab volt az ostrom kezdetén az állomány. Még 1553. márciusában is volt 931 élő és 331 felfüstölt juh. Az 1552. évben gabonából 5646 fertályt gyűjtöttek be és ez 117 154 liternek felel meg. Az 1551. évről 5187 fertály marad, amely 107 630 litert tett ki, mindösszesen 224 784 litert. A gabona kiadási tételeiből megállapítható, hogy az ostromig maximálisan csak 4803 fertály azaz 99662 litert adhattak ki, s így az ostrom megkezdésekor minimálisan 6030 fertály azaz 125 112 liternyi gabona állt rendelkezésükre. Ez a mennyiség több mint hétszerese a szerző által közöltnek! Nem tettem volna ezt szóvá, ha a darabig pontos számok közlése mögött nem lehetne felfedezhető a különféle okokból adódó pontatlanságok sorozata. 10. A 61. lapon ezt olvashatjuk: „Figyelembe kell azonban venni, hogy a XVI. század közepén egy-egy ágyúval egymás után legfeljebb 20—25 lövést lehetett leadni, utána hosszabb időn át nedves bőrökkel kellett hűteni az ágyúcsövet, mert további használat \esetén esetleg szétrobbant volna." Ezzel a mondattal kapcsolatban megjegyzem, hogy a XVI. század ágyúk napi teljesítménye volt a 20—25 lövés. 11. A 79. lapon a szerző az ún. „szeglet palotát" említi. Ez a helytörténeti irodalomban meggyökerezett kifejezés azonban Tinódi eredeti szövegének félreértésén alapul A Kégi Magyar Költők Tára 1881-ben kiadott IIL kötetében Szilády Áron Tinódinak egy sorát így írta át: „Egy szeglet köpalota, kilső kőfala", Tinódi szövege viszont ez: „Egy szeglet, ki palota kilső kőfala". Itt tehát nem lakóépület, hanem egy szegletes bástya állt, amelyet előbb a Zárkándy bástyába foglalnak be, majd a Baldigara-féle északkeleti fülesbástya része lesz. (Lásd: Tinódi egri históriás énekei, Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára 2. Eger. 1974. 80. és 198. lap Sugár István bevezetőjével és jegyzeteivel.) 12. A Baldigara-féle építkezésekről azt írja a szerző a 111.lapon, hogy a két olasz bástyát összekötő falat ,,. . .az eredeti állapotához képest északabbra helyezte át. . ." A külső és a belső várat egymástól elválasztó ún. Perényi-faltől Baldigara az említett falszakaszt keletebbre emeltette. — A 131. lapon azt olvashatjuk, hogy az 1596. évi ostrom idején a vár építésze Christophoro Stella a délnyugati bástya alá fúrt akna robbanásánál vesztette életét. Ez a robbanás a délkeleti bástyánál történt; ott, ahol ma emléktábla jelöli ezt a helyet. Ezek az elírások feltételezhetően a korábban már általam említett helytelen alaprajzi tájolásokból adódtak. 13. Evlia Cselebi leírását figyelembe véve a szerző úgy véli, hogy a pasa kisebb dzsámija, amely a belső vár udvarán állt, 1623—24 között épülhetett. Evlia közli a dzsámi kapuja feletti feliratot, amelynek évszáma a török időszámítás szerinti 1033. esztendő. Ezt átszámítva a feliratot 1653—54-ben helyezték el. Nem állítom, hogy ez egyben az építés ideje is lenne. Inkább azt tételezem fel, hogy nem is történt új építkezés és a pasa kisebb dzsámija nem más, mint a középkori Szent István tamplom. A vár szerkezeti adottságai sem nagyon teszik lehetővé, hogy máshol is épület álhasson. 14. Félreértésre adhat okot a 165. lapon olvasható második bekezdés, amikor arról ír a szerző, hogy 1687-ben az ostromló sereggel együtt számos katolikus pap és szerzetes érkezett a városba, majd a vallásgyakorlatok végzésére ,,. . .török mecseteket kaptak a Ferenc-rendiek, a minoriták, a jezsiuták, a szerviták és az irgalmas rendiek." Bár ez a mondat lényegében igaz, de az irgalmasok csak 1726-ban telepedtek be a városba, mint ezt a szerző is említi a 234. lapon. 15. A 232. lapon olvasható Nagy-aszag földrajzi név feltehetően elírás Nagy-Eged helyett. 16. A 250. lapon a szerző felsorolja azt a négy püspököt (Telekessy István, Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc, Eszterházy Károly), akikhez a művészettörténeti irodalom az egri barokk építészet kialakulását köti, majd így ír: „Ennek ellenére az első kettőt nyugodtan kihagyhatjuk, Telekessynek módja sem volt várost építeni, Barkóczy pedig nem akart építkezni." Eltekintve most attól a félreírástól, hogy Barkóczy a harmadik az említettek sorában, a lehetőségekhez képest mind a négy püspök kivette részét a városi építkezésekből, építtetésekből, ahogyan ezt a szerző a 250—255. lapokon maga is említi. 17. A szakirodalom Zách Józsefként tartja számon a líceumi könyvtárterem architektorikus részleteinek festőjét, a szerző viszont Zách néven említi a 266. lapon. 18. Az Egernek és az egrieknek méltó emléket állító Gárdonyi regény pontos címe Egri csillagok, az névelő nélkül. Megjelenési éve 1901, és nem „éppen a századforduló éve", mint ezt a 302. lapon olvashatjuk. (A századforduló egyébként nem is köthető egyetlen esztendőhöz, mert „Valamely évszázad néhány utolsó és a következő évszázad néhány első éve együttvéve." A magyar nyelv értelmező szótára, VI. llO.lap.) 128