Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri filmszínházak története 1900—1948 • 35

A Városi Színházban azonban a Palota mozgó nem tudta megkezdeni a filmelőadásokat, mert ott a Szabad Szó Színház néven egy stagione színtársulat működött egészen 1945 augusztusáig — hosszú hónapokra adva ezzel okot a vitára. A színtársulat művészi produkcióitól nem voltak az egriek elragadtatva. Az Igazság című lap július 19-én arról adott hírt, hogy „megdöbbentő az a szellemi szegénység és igénytelenség, mellyel a Szabad Szó Színházának vezetői arcul csapják a város dolgozóit és közönségét. . . Ezért mi most nagyon szerényen és nagyon halkan azt kérdezzük, hogy: meddig? Meddig kívánják a színház mai vezetői a régi játékot folytatni?. . ." A képviselő-testületben is megoszlottak a vélemények a Városi Színház jövőbeni sorsát illetően. A képviselők egy része az állandó színház mellett tört lándzsát, a másik része pedig a Palota Filmszínház működésének folytatását tartotta helyesnek. A vég nélkül húzódó tárgyalásokat — melynek során egyesek vitatták a Palota mozi tulajdonosainak a várossal még a felszabadulás előtt kötött bérleti szerződésének maradéktalan érvényességét is — végül a város vezetősége oldotta meg. A jogügyi bizottság véleményének meghallgatása után a képviselőtestületi közgyűlés úgy döntött, hogy az 1944-ben kötött bérleti szerződést módosítva, 1945. szeptember 1-től kezdődően 5 esztendőre adja bérbe a Városi Színházat Nagy Imrének és társainak a Palota Filmszínház céljára." A háborús cselekmények folytán nem tartja időszerűnek az eredetileg 15 évre szóló bérleti szerződóst", de meghagyta a lehetőségét, hogy annak idején további 5 esztendőre az meghosszabbítható legyen. Előírta a város azt is, hogy az 1944 szeptemberi helyárak mellett üzemeltethetik a mozit és hogy évente maximálisan 5 hónapra kötelesek a színház épületét a minisztérium által kijelölt színtársulatnak átadni. Ha azonban ilyen színelőadásokra nem kerül sor, folytatódhat a filmszínház működése. Ebből a vitából tudjuk meg, hogy Nagy Imre és társai 350 ezer pengőt használtak fel a Palota Filmszínház kialakításához, illetve a Városi színház korszerűsítéséhez és átépítéséhez. A központi fűtés rekonstrukciójához a város és Lendvay színigazgató 5—5 ezer pengővel járultak hozzá, de annak befejezésére már csak az államosítás után került sor. A direktor a mozi tulajdonosainak az augusztus hónapra elmaradt jövedelmük kárpótlására még 10 ezer pengőnél többet fizetett. Palota Filmszínház végül is 1945. szeptember 8-án tartotta felszabadulás utáni első mozielőadását. Hétköznap két-, vasárnap- és ünnepnapokon pedig három-három előadással szórakoztatták itt a közönséget. A mozik látogatottsága 1945-ben óriási lendületet vett. A Népmozgó 1945-ös előadásain gyakorta olyan tömegesen vettek részt, hogy sok látogatónak már nem jutott ülőhely és a falak mellett állva nézték végig az előadást. Részben a háború nélkülözései és borzalmai után pusztán a szórakoztató kikapcsolódást kereste az egri közönség is, részben pedig kétségtelenül egész sor jelentős olyan alkotást láthatott, amelyek elől a háború miatt addig el volt zárva. Ez a felszabadulás utáni ,,moziláz" azonban nemcsak a nyugati filmek iránt nyilvánult meg. Amikor például az Emberek a havason című magyar film került a Palota Filmszínházban az egriek elé, a publikum hosszú napokon át, hétköznap három, szombaton és vasárnap pedig négy-négy előadásban töltötte meg zsúfolásig a nézőteret. 89