Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5
birtokába vezette és beiktatta. Sem a beiktatáskor, sem az erre kitűzött 15 nap alatt a bevezetésnek senki sem mondott ellent. 18 Már Ivád puszta adományozása előtt 1635-ben II. Ferdinánd Ivágyi Györgyöt és feleségét Kofa (?) Dorottyát, fiát Tamást, leányát Annát és testvéreit Jánost és Gergelyt nemesi rangra emelte. Az adományozó levéjben felsorolja a király az Ivádiak érdemeit. Az adománylevélben az áll, hogy a megnevezetteket a király parasztsorból (e conditione ignobili) emelte nemesi rangra. Ennek némileg ellentmondanak a már eddigi felsorolások, az Ivádi család szereplése és birtokaik, amelyek lehetővé teszik, hogy az Ivágyiak már az előző századokban is nemesi sorban éltek. Ha ez igaz — bár ez időben nem nemeseknek is lehetett földbirtokuk — a Ferdinánd-féle levél nemességmegerősítésnek tekinthető, mivel a török háborúkban a régebbi írások elvesztek. 19 Ivád birtoka a XVII. században — bár arra az Ivádi család változatlanul tulajdonjogot formált, megoszlott. A legnagyobb részt — nem tudjuk pontosan mennyit — az Ivádiak bírták, 1656-ban György, János és Gergely a birtokosok, akiknek ez már ősi jussuk volt Ivádi Dávidné, majd Imre végrendelete szerint, Imre ugyan a végrendeletben csak György nevű fiát említi, de a végrendelet már átírás s meglehetősen homályos szövegű. Valószínű, hogy az ott említett ,,négy" Gergely és „öt" János is Ivádi Imre fiai, mert a nemességadományozó levél, nemkülönben a nova donatio, később pedig 1724-ben történt investigáció alkalmával az akkor élő Ivádiak igazolása is ezt mutatja. Ivádi Imre végrendeletében szerepel még egy Ivádi Albert is, akinek Lukács nevű fia és leányai is vannak. Valószínűleg övék az ivádi birtok másik fele. Az is valószínű azonban, hogy ezek fiágon kihaltak már a nemességszerzés, illetve a nova donatio idején, máskülönben vagy mint újramegadományozottak, vagy mint ellentmondók szerepeltek volna. Az Ivádiak mellett azonban más birtokosok is vannak. Mindenekelőtt az 1640-ben bevezetett Kövesdi Kovács András, aki a későbbiekben már nem szerepel compossessor-ként. Szerepel azonban még Bátori László Heves-Külső Szolnok vármegye alispánja, aki 1658. november 25-én Ivád 1/3 részét képező örökös jószágának felét Ivádi Gergelynek 100 forintért, később az egészet az Ivádiaknak és Gáli Mártonnak elzálogosítja. 20 Megtaláljuk első nyomát a később sokat szerepelt ,,Mocsáry jussnak" is. Hogy miként kerültek be a Mocsáryak Ivád birtokába, nem tudjuk. Első írott emlékünk 1666-ból van, amikor (október 4-én) Mocsáry Ferenc a néhai Mocsáry István bátyjáról reászállt Ivádi örökös pusztából való részét, melyet még az (ti. István) kövesdi Kovács Andrásnak, Dancza Máténak és öregebb Kovács Andrásnak adott zálogba 200 magyar forintért, most erdődi Pálffy György kövesdi lakosnak és Ivágy Gergely pétervásári lakosnak bocsátja zálogba ugyancsak 200 Ft-ért. 21 Itt tehát tisztázódik a kövesdi Kovácsok szerepe is, akik tulajdonképpen csak zálogbirtokosok voltak s birtokban ülve szereztek volna tulajdont nádori adománnyal, ha az Ivádiak meg nem akadályozzák. Viszont újra belép az ivádi történetbe a Pálffy család 22 , melynek leányági leszármazói a Gyengék még ma is élnek Ivádon. Az Ivádiak is igyekeznek visszaszerezni Ivád pusztának más kézben levő részeit. Ezt látjuk főleg Ivádi Gergely tevékenységén, aki ahol csak lehet, előbb Bátoritól, most a Mocsáryaktól szerzi vissza a birtokrészeket. Űgy látszik ebben az időben Ivádi Gergely a legtekintélyesebb és legvagyonosabb tagja a családnak, akit az 1668. július 11-én tartott választói gyűlés (sedes electoria) 8
