Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

nincs, birtokrésze a másikra és maradékaira száll. Ha egyiknek sem marad utóda, Pálffy János örököl.

53 1754—55-ben Heves vármegyében tartott nemesi összeírás már az Ivádi család 12 tagját találja Ivádon: Ezek részben Gergely gyermekei: Id. István, Máté, Id. Pál és Gergely, részben a Dávid fia János, a Hegyi-had őse, a többiek pedig a Gergely ág leszármazói: Ifj. István és ifj. Pál, fia (György), fia (Ferenc), Mátyás fia (Középső Pál), fia (Középső István) fia (Ignác).

54 A század hatvanas és hetvenes évei a birtokperek sorozatát foglalják magukba. Az Orczyak, a Pálffyak, a Mocsáry juss örökösei: a nagyréti Darvasok valamennyien perelik egymást az ivádi pusztában való részükért. Más kisebb perek is kiegészítik azt az együttest, mint Kormos Andrásné szül. Ivádi Erzsébet egri lakos pere, aki Heves vármegye törvényszékénél bepereli Mandly Jánost, mert az 1758. évi január 11-én osztályban kapott 98 frt. 20 kr-t magánál tartotta s csupán 29 frt. 24 kr-t fizetett ki neki. Mivel a többit nem akarta kifizetni, Mandlyt 1764. évi január 9-ére Erdőkövesdre megidézte a bíróság. Mandly azonban a tárgyaláson nem jelent meg s így nemcsak a követelt összegben, hanem a perköltségek megfizetésében is elmarasztalták.

55 Sokkal jelentősebb a Darvasok és az Orczyak pere. Orczy József báró ugyanis — mint már említettük — részben a Pálffy jusst, részben Ivádi Dávid földjének egy részét bírta. A birtokmegoszlás kétségkívül az volt, mint az 1768-as tanúvallomások is bizonyítják, hogy Ivád puszta 3/4 részét az Ivádiak bírták, 1/4 részét pedig Orczy Lőrinc és Török Katalin maradékai. Mekkora lehetett hát Ivád puszta? Az 177l-es urbariális összeírás szerint az Orczy— Pálffy terület nem ért el egészen 3 sessiót, mintegy 90 magyar hold szántót. Ha ennek még háromszorosát vesszük, akkor az Ivádiak földje 270 magyar hold körüli szántó lehetett. Ehhez jött a rét, a legelő és erdő. Az Ivádi részből fele Gergelyé, Pálé, Józsefé és Istváné. József, István ós esetleg László a meghalt István helyébe léptek.

56 Közben az Ivádiak között is van nézeteltérés a föld körül. Mikor ugyanis az Ivádiak kiköltöztek a jószágra, kevés volt a szántóföld. Ezen azután úgy segítettek, hogy a felosztott területet irtással bővíteni kezdték. Mindegyik Ivádi szabadon irthatott a szántóföldje végétől az erdő irányában s azt az irtott földet a sajátjához csatolta. Ilyen irtásföldön kapott hajba Ivádi József és Ivádi István családja. 1764. április 4-én az öregebbik Ivádi István kisebbik fia Pál, Ivádi Ignác szomszédságában levő szántóföldjükre ment Katona Péter nevű 42 éves szolgájával szántani. A földben akkor már Ivádi József két ekével benne volt, s nagyobb részt fel is szántotta. Mikor ők közeledtek, odakiáltott a szolgának: „Koma, tovább ne gyüjj". Közben meglátta Ivádi Pált is. Ivádi Pál is odaszólt szolgájának, hogy csak induljon, mert hiszen ez az ő irtásuk. Ivádi József azonban elébe ugrott Ivádi Pálnak s kérdezte őt is: „Hova mész?" Ivádi Pál azt felelte: „Szántani a magam földjébe". — „Nem a te földed az, mi velem az anyádat és a lelkedet" — kiáltott rá Ivádi József, egyben megfogta Ivádi Pál csuhaszíját, két szolgája: Szepesi György és Kis Márton pedig jelenlevő atyjafiokkal Ns. Kovács Gergellyel rárohantak Ivádi Pálra s hajánál, kezénél, lábánál fogva a földre rántották, majd Ivádi József csizmapatkójával is megrugdosta. Az öregebbik Ivádi István hatalmaskodási pert indított József ellen, melynek során kihallgatták az esetnél jelenlevő Katona Péter szolgát, Szántó Gergely 16 éves ivádi lakost, Kiss Márton 25 éves siroki lakost, mint Ivádi József 13