Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Bitskey István: Hitviták tüzében (Ism.: Lőkös István) • 118

szagban, de főleg Erdélyben játszódott le ,,az európai reformáció történetének utolsó, ideológiatörténeti szempontból páratlanul izgalmas végkifejlete." A Szervét Mihály kidolgozta teológiai rendszer s a többi háromságellenes, illetve anabaptista tanítás — az olasz emigránsként Magyarországon élő Francesco Stancaro s a Méliusszal és Szegedi Gergellyel vitázó Kőröspeterdi Arany Tamás-féle kezdemények után — Dávid Ferenc munkásságában teljesedik ki, akit az erdélyi unitarizmus és az egész magyar reformáció radikális vonulatának képviselőjeként tart számon a történettudomány. Működése történetének leírása alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy az erdélyi politika folyamatába is bepillantson, s jelezze az unitarizmus mozgalmának és a fejedelmi udvarnak viszonyát. Ez a viszony a mindenkori fejedelem politikai céljainak és vallási hovatartozásának függvénye volt. Amíg János Zsigmond van a trónon, addig törvény biztosítja még a radikálisabb törekvések számára is a jogokat: „Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessióért senki meg ne bántassek, se prédikátor, se hallgató." A katolikus Báthori István trónralépte után ez a fejedelmi tolerancia fokozatosan háttérbe szorul s az utód, Báthori KrÍ3tóf már teljes türelmetlenséget tanúsít a mozgalom híveivel szemben: Dávid Ferencet várfogságra itéli s Déva várába záratja. A türelmetlenség oka nyilvánvaló: a Báthoriak központosított államhatalom kiépítésére törekedtek, s ennek útjában állottak a néptömegeket mozgósítani képes, dogmaellenes mozgalmak. S ez a türelmetlenség nem csupán az unitarizmust érintette, hanem a szombatos mozgalmat is, amelyről szintén szép összefoglalást adott a szerző. Mind a reformációt, mind az ellenreformációt bemutató fejezetekben sokszínűen, a legfontosabb eredmények számbavételével rajzolja meg a szerző a magyar művelődés fellendítését célzó törekvéseket. A reformációnak az általános magyar művelődés fellendítő tevékenységét külön fő fejezetben tárgyalja (,,A község is olvashassa a szentírást"), amelyben nem csupán az iskolaalapítások s a nyomdászat fellendülésének történetét írja meg, hanem az irodalmi életre gyakorolt hatást is; fontos alfejezetben (Űj irodalmi műfajok) foglalja össze a magyar reformáció irodalmának kérdéskörét. A rajzolt kép árnyaltsága érzékelhető azáltal, hogy Bitskey hangsúlyozottan tárgyalja a reformációnak, elsősorban is a kálvinizmusnak a művészetekkel szembeni merevségét, amely számos értékes, középkori eredetű freskónak, szobornak, templombelsőnek sorsát pecsételte meg — olyannyira, hogy a levakolt, lemeszelt, művészettörténeti szempontból pótolhatatlan értékű falfestményeket ma már alig-alig lehet teljességgel restaurálni. Az ellenreformációt tárgyaló részek egyik legfontosabbika is a művelődéstörténet kérdéskörét öleli fel: a nagyszombati egyetem alapításának, fejlődésének történetét tartalmazza. Kiemelten kell szólni a recenzensnek ezen a fórumon Bitskey könyvének egri vonatkozású passzusairól is — azzal a reménnyel, hogy az ezek adta impulzusok a XVI. századi Eger művelődéstörténetének kutatása iránt érdeklődést támasztanak. Mert időszerű kutatási feladat lenne mindenképp az Eger-völgyi reformációs mozgalom terjedésének, hatásának, egyáltalán működése körülményeinek komplex, elemző igényű feldolgozása. Mint ismeretes, Verancsics Antal püspök elejét akarta venni az Egerben, illetve Eger környékén (pl. Makiáron) terjedő reformációnak, ám a vár katonasága Mélius Juhász Péterhez fordult segítségért, aki ez alkalomból — Szegedi Gergellyel és Czeglédi Györggyel—szerkesztette meg a Debrecen-Egervölgyi hitvallás néven ismert iratot, amely „a Szentírás, az egyházatyák és a zsinatok tanításaival" megegyezett s így bizony120