Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Misóczki Lajos: Heves megye gazdasági és társadalmi helyzete az abszolutizmus idején (A szegényparaszti- és munkásmozgalmak kezdeti évei) • 44

1863 elején Somogyi József, volt rendőrhadnagy megkísérli az egri ellenállók fegyveres megszervezését.

139 Azonban árulás folytán a törekvés sikertelen marad. A felsorolt esetek azt is bizonyítják, hogy a spontán megmozdulást általában a szervezett megmozdulás követte, vagy az ellenállás mindkét formája egyszerre érvényesült. Ugyanez vonatkozik a gazdasági jellegű ellenállásra is, amelynek közvetlen késztetője az éhezés és a nyomor volt. A népi mozgalmak más területe tehát gazdasági természetű. Az 1853-as, nagybirtokosokat védő pátens elleni tiltakozás nyitotta gazdasági téren a sort. A kettős megye minden községe elkezdte a volt földesuraival a pereskedést. Az 1850-es, 1860-as szegényparaszti mozgalmak között a legfigyelemre méltóbb ellenállás a solymosiak 1859 decemberi—1860 januári megmozdulása volt. Szervezői és vezetői ismeretlenek annak ellenére, hogy itt már nem egyéni tettről, hanem tömeges fellépésről van szó. Cselekvő egységükön túl ez arra is bizonyíték, hogy nem volt közöttük áruló, aki felfedte volna a ,,felbujtókat". A solymosiak közvetlen gyűlöletük tárgyát, a volt földesúri erdőséget pusztították.

140 Az 1863-as aszály a Mátra alján több községben is éhség-megmozdulást váltott ki. „Ami a nép hangulatát illeti. . . a szükség. . . aggasztóvá teszi. Nyílt fenyegetésüket naponkint hallani. Sőt már tettlegességek is ismétlődtek."

141 Nemcsak a földesurak, hanem a zsírosparasztok is a támadás tüzébe kerültek, ami a gazdasági küzdelmek politikai vetületének radikalizálódását is mutatja. Az Eger az 1863. december 17-i számában közli a királyi helytartó december 2-i, 16072. sz. leiratát a statárium bevezetéséről, de a felkorbácsolt érzelmeket ezzel sem lehetett „megnyugtatni". Pedig a bíróság nem tétlenkedett. 1864 márciusában a detki nyomorgók rajtaütnek a benei vízimalmokon. Üzenetükben arról panaszkodnak, hogy „élelmük elfogyott, pénzt, kenyeret, szalonnát" küldjenek.

142 Mégis a legnagyobb ijedelmet a gazdagok között nem az a fenyegetésük váltotta ki, hogy „különben mindnyátokat összeaprítunk", hanem a „mi, Garibaldi hadfiai, rendeljük" megfogalmazás. Az elfogottak felett még 1864 áprilisában rögtönítélő bíróság Ítélkezett. Szakadozott a feudális kor idejére jellemző úr—szolga kötöttség is. „Tiszteletlenné, engedetlenné" vált a szegény ember. A cseléd pedig a „régi, jó patriarchális élet kötelékei közül kibontakozva — gazdája irányában könynyelmű lett" — írta az Eger korabeli, egyik számában.

143 Az Egri Posta is panaszkodott, 1862 novemberében a Cselédügy Egerben című írásában verte el a port az engedetlen cselédeken.

144 A szegényparasztság megtagadta az egyházi-feudális jellegű fizetési szolgáltatásokat is. 1865 őszén Kápolnán kijelentették a falu lakói, hogy „a papnak ezután nem kell párbért fizetni".

145 Meg is jegyezte a hír hajdani méltatója, hogy „rosszakaratú izgatás ez", amely „a népet garázdálkodásra és erkölcstelenségre viszi".

146 1867-ben a gyöngyösi nyomorgó zsidók megmozdulása vált emlékezetessé. A szegény zsidók a városház kapuját betörve, „minden tekintélyt, megvetve a hivatalos helyiségbe rohantak, a városi kapitányt (rendőrkapitányt, M. L.) vakmerően megtámadták, megfenyegették, sőt szidalmazták".

147 Fellépésükhöz azonnal csatlakoztak a nem zsidó, nyomorgó városi elemek, akik felvonulva tüntettek. A város vezetői „ezen lázadással párosult tüntetést" is szigorúan megtorolták.

148 A megmozdulás nem javított a szegények sorsán; 62