Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)
TANULMÁNYOK - Misóczki Lajos: Heves megye gazdasági és társadalmi helyzete az abszolutizmus idején (A szegényparaszti- és munkásmozgalmak kezdeti évei) • 44
A megaláztatásból, a kilátástalanságból menekülésként a részegeskedést, a garázdaságot, az útonállást és a betyárkodást választották sokan. Pedig különösen az útonállást és betyárkodást büntették erősen a hatóságok, mégis gyakori volt. 1863 elején a siroki erdő környékén kóborló betyárokról számolt be a Mátra hetilap, akik a „legkisebb tartózkodás (óvatosság, M. L.) nélkül járnak be a faluba enni-inni valóért". 46 ,,Markaz és Sár, valamint Gyöngyös között már többször találkoztunk gyanús emberekkel, akik csak a túlnyomó erő láttára húzódtak el az útról a Mátra felé" — írta az Eger hetilap egyik levelezője 1864 elején. 47 A férfiakat az alkohol, a nőket a prostitúció vitte a züllés útjára. A vélt menekülés biztos zsákutcája lett a falusi lányok nyomoruk enyhítésére vállalt prostitúciójának. Ez előbb-utóbb erkölcsi bukásukhoz vezetett, mert a Mátravidék ,,15—16—17—18 éves bujakóros hajadonainak körözését" Gyöngyös Város Tanácsa is elrendelte, és rendőrségi ügyként kezelte. 48 A szerencsétlen sorsú falusi kizsákmányoltak hiába keresték elesett helyzetükből a kivezető utat. Ugyanígy hiábavaló volt, vagy csak átmenetileg enyhített a hivatalos szervek, intézmények és egyes személyek „emberbaráti" „segíteni akarása" is. Az 1850-es, 1860-as években az önként adakozó egyének és intézmények jótékonykodása volt a gyakoribb, de már ezeknél megfigyelhető, hogy a „segítőkészséget" politikai-társadalmi indítékok befolyásolták, kényszerítették. A pénzadományozók sorát a Gyöngyösi Kaszinó nyitotta meg. Még 1851-ben és 1852-ben, valamint 1856-ban és 1857-ben 124,42 illetve 96,10 Ft-t adott a gyöngyösi tűzkárosultaknak, az atkáriaknak pedig 114 Ft-t. 1863ban és 1864-ben Gyöngyös és környéke ínségeseinek 1279,84 Ft-ot, 1865-ben és 1866-ban a gyöngyösi tüzek újabb áldozatainak 124,69 Ft-t jutatott. A Heves Megyei Takarékpénztár 1863-ban 250 Ft-t adott a megyei ínségeseket segélyező pénzalapba. 49 1863 elején a közigazgatási szervek megalakították a helyi segélybizottságokat, amelyek munkáját Heves és Külső-Szolnok Megye Központi Inségi Segélyző Bizottmánya irányította. A szervezetek összeírták a rászorulókat, és a helyi vagy központi pénzalapból segélyezték. A segélyezés módja a következő volt: 1. Egyéni és hivatalos „segítés". 2. A természeti csapásokkal sújtott lakosságnak vagy időszaki munkanélkülieknek adományozás, jótékonykodás. 3. Az országos adományoknak ún. ínségmagtárak felállítása. 4. Ingyenebéd-osztás, de ezzel csak pillanatnyilag lehetett enyhíteni. 5. Pénzsegély, amely olyan kevés volt, hogy ezen télen élelmet vásároltak, mert ruházatra már nem futotta: például Gyöngyösön 3 871 Ft 87 kr-t 2 200 fő között osztottak ki. 6. Állami vetőmagakció, amelyet 2—3 évre szóló kölcsönzéssel szerveztek. A megye polgári liberális sajtója az első perctől figyelemmel kísérte az éhezők helyzetét. Nemcsak felhívta a figyelmet a szegény lakosság nyomorára, hanem az ügyet állandóan napirenden tartotta, a nyilvánosság elé tárta. „Társadalmi üggyé" tette, de természetesen nem osztályharcos megközelítéssel. Cikkeiben állásfoglalásra kényszerült, ennélfogva nem egyszer radikális társadalombírálatot is adott. A Mátra az 1863. június 13-i számában a következő sor olvasható: „Az anyagi nyomor lehangolja a kedélyeket, s a szellemi élet is csak lappang." 50 A lap június 20-i számában ínség és nyomor címmel jelent meg egy írás. A munkanélküliek munkával való ellátására az Eger utalt először. Kubikos és gátépítő munkákat sürgetett. 51 A Mátra 1864 elején a Gyöngyös és Bene-puszta, valamint Bene-puszta és Párád közötti útépítést javasolta ínségmunkára. 52 Az a kísérlet, hogy különféle munkalehetőséget teremtsenek, s ezzel kereseti forrást adjanak, sikertelen maradt. Ugyanis csak állami közmunkák voltak, mint a Pest—Lo50