Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Lénárt Andor: Gyöngyös város XVIII. századi igazgatásáról (A város főbírájának 1794-ben lezajlott pere) • 5

Másodrendű tanácsbeliek maradtak: Boglovics István, Petes István, Pesthi József, Stoszarik Pál, Keszler Mátyás, Gréber Mátyás és Berecz Antal urak. Pusztabírónak meghagyták Kocsis Mihályt és Kovács Pantelli Györgyöt. Lényegében és összességében akiket, ősszel kineveztek a rendkívüli építőszéken tisztségviselőnek, azokat választották újra. E névsornak külön érdekessége, hogy azok neveit tartalmazza, akik a zendülést előkészítették, tervezték és végrehajtották.

57 * * * Az úriszék határozatával, megnyugtató megoldással véget ért az ügy. Gyöngyös város tanácsának munkájára, az igazgatásra, a gazdálkodásra szoros rendet szabtak. A vezetők „szabad gazdálkodása" megszűnt. A jövőben minden városi tisztségviselő a számára pontosan körülírt, meghatározott feladatát teljesítette, s pontos elszámolással tartozott a rábízott közös javakról, jövedelmekről. A magisztrátus megújított, pontos, a köz érdekeit szem előtt tartó munkája a városi jegyzőkönyvekben hosszú időn át nyomon követhető. A fenti közléssel több célunk volt. Képet kívántunk adni Gyöngyös város igazgatási helyzetéről a XVIII. sz. végén. Rá akartunk mutatni azokra a forrongó, viharos, ha kell a megszokott renddel szembenálló törekvésekre, melyek a kiforratlan gazdaság, társadalmi viszonyok között előforduló hibák kijavítására igyekeztek anélkül, hogy bármiféle forradalmi vagy akárcsak szervezetváltoztatást akarnának. Igyekeztünk az eseményeket, az adatokat a per folyamán felmerült minden igazolható móddal, lehetőséggel ismertetni, és az eköz ben a felszínre került művelődéstörténeti anyagot is (a lehetőséghez mérten) közölni. A közlésben többször is előfordulhat ugyanaz a megállapítás, adat, kívánság, javaslat ismertetése. A folyamatot, a bizonyítás és a megoldás teljessé válását szerettük volna érzékeltetni. A következőben mindig több is van az előzőnél. Ha csak az új mozzanatot közöljük, nem tudtunk volna az egymásraépülés folyamatát és folyamatosságát kellően szemléletessé tenni. Ügy gondoljuk, így sikerült képet adnunk az első bizonytalan véleménynyilvánítástól, a panasztól a hibák feltárásán keresztül, (közben a városi vezetés tennivalóinak és munkájának ismertetésén át), — a rendezést kikényszerítő rebellió-fenyegetésig; — a XVIII. sz. végi gyöngyösi igazgatásról. Érdekesnek és hangsúlyozásra valónak találtuk azt is, hogy a levelek, a tanúkihallgatások, jegyzőkönyvek során feltárt visszásságok, hibák megoldását rendezését a felsőbbség végül is a zendülést elindító és véghezvivő gyöngyösi polgárok javaslata alapján rendezte le a következő hosszú évekre. Azzal a befejezéssel, hogy a következő építőszék a zendülés után ideiglenesen hivatalba állított magisztrátust választotta újjá, azt kívántuk érzékeltetni, hogy a sok földesurú Gyöngyös város polgárainak szava és befolyása volt saját sorsuk irányításában. Sokkal inkább, mint az ugyanebben az időben szintén nyugtalankodó, zendülő, kettős (püspöki és káptalani) egyházi földesuraság alatt élő szomszédos Eger városában. Azt állítani, hogy a XVIII. sz. végének megyénkben sűrűn előforduló lázongásai, „villongásai" bármilyen kapcsolatban volnának is a felvilágosodás vagy a francia forradalom eszméivel, még merészség lenne. Hiszen az ügyünkben szereplő „köznép" szintjére majd csak jó két évtized után jutnak el a fenti eszmék kicsit is kimutathatóan. De függetlenül a világban elterjedt eszméktől, 24