Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Lénárt Andor: Gyöngyös város XVIII. századi igazgatásáról (A város főbírájának 1794-ben lezajlott pere) • 5

— Azon sertések és kecskék legeltetéséért fizetett díjakról, melyek gazdái nem váltottak ,,Mátra Czédidát." — A Farkasmáli szántóföld terméséből járó dézsmákról. — A város majorságában termett gabonával és zabbal. (A zabot a város szükségére használták, a búzát a konvencionátusokra fordították, adták). A borbíró számadásában szerepelt: — A város négy korcsmájában és a vásárok alkalmával kimért bor, sör, pálinka eladásából származó jövedelem. —«--A városi szőllőben termett bort is ő vette nyilvántartásba ő, adta el („illő áron"), és számolt el vele. — Ugyanígy a vásárokban a sátoros bor, a pálinka-korcsmák jövedejmével és a Farkasmáli szőllőhegy dézsmájával is. A választott bíró nem kezelt pénzt, csupán a kenderföld jövedelmével számolt. A kártevő marhák, vagy a tilosban járt emberek büntetése (a régi szokás szerint) mindenkor a bírót illette ,,ajándékképpen". A jövedelmek jelentős részének elszámolásáról nem gondoskodtak. A kérdések és vallomások szerint kezelésük patriarchális módon történt, azokról írásos nyom nem maradt. — A dobolásból származott pénz felét a dobok javítására, újítására, a másik felét a dobolok ,,fáradsága díjára" fordították. — A városi, piaci helypénzen kívül halat, dinnyét, káposztát szedtek „ex antiqua praxi", „ajándékképpen". Ezeket a város előkelői között osztották szét tiszteletdíjként. Bár a káposztát inkább betaposták ,,a város nyári szükségeire savanyú káposztának" Gyakran pedig a városba beszállásolt katonaságnak „kedveskedtek vele, élelmezésük javítására adván." — A vásárok alkalmával elfogott tolvajoktól elkobzott tárgyak „magisztratualiter traktáltattak és a Ns Vármegye tisztyeinek resignáltattak". — Az ölfavágás jövedelme majd csak jövőre szerepel valamelyik számadásban. Eddig nem szerepelt. — A zsindelynek el nem adott részét a város épületeire használták fel. — A község földjén kívüli legeltetésből nincs haszna a városnak. — A juhnyájak és a mészárosok vágásra szánt állatai legeltetéséről (1794ig) eddig semmilyen számadást nem vezettek. A jövőben az ebből származó haszonvételeket is fel fogják venni a számadásokba. — Ami a terményekből, jövedelmekből a katonaság ellátását szolgálta, (élelem, széna, szalma, faggyú, posztó stb.), azt a „bellicus perceptor" tartotta számadásában. — A szegények ingyen munkáját (a robotot nem tartották nyilván. (A város vezetőinek véleménye ezzel kapcsolatban az volt, hogy ha a szegény nép ezt nem végezné, s e munkákat pénzért kellene elvégeztetniök, sokkal súlyosabb lenne a teher számukra a pénzfizetésben). E jövedelmek, s jövedelmeknek nem kellően ellenőrzött felhasználása derült ki az első, Nagy Károly által kért úriszéki vizsgálat eredményeként.

40 A személyes felelősség, hanyagság, sikkasztás, önösség, a köz jövedelmének, vagyonának maga hasznára fordítása nem vált világossá, de nem is 13