Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)
KÖZLEMÉNYEK - Cs. Varga István: Németh László Sírokban és Egerben • 111
Látta a magyar valóságot, a siroki barlanglakások nyomorúságos életét. Visz* Szatérve a fővárosba, már tudja, vallja, hogy egyetlen élni érdemes ügy a népnyi méretekben megvalósított minőség. Elkötelezettségét így fogalmazta meg; „Egy iró, aki csak szép: szajha." Május elsején Egerben A Tanú megindításának évében, 1932. május elsején Egerbe látogatott Németh László. Az Ember és szerep lapjain számol be a látogatásról. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1932. január 10-én megtartott Nyugat-emlékünnepély végképp bebizonyította, hogy helyét a szellem független önkormányzatban, a Nyugatban nem találja meg. Látta nemzedékének tagjait, felmérte erejüket, lehetőségeiket. Az új nemzedék kritikusa volt, nemzedékszervező célokat tűzött maga elé. Az új generáció tagjai tavasszal lelkesen fogadták Németh folyóirat-alapító tervét. A „nemzedék-vezetőket" tanácskozásra 5 hívta: Illyést, Erdélyit, Papp Károlyt, Gellérit, Szabó Lőrincet és Kodolányit. A nemzedéki folyóirat mégsem jött létre. Úgy érezte, hogy elárulták, cserbenhagyták, hogy végérvényesen magára maradt. Közben szakításra került a sor Babitscsal is. A Baumgarten-díj odaítélésével kapcsolatban leszögezte: ,,A Baumgarten-díjat nem lehet hatalmi eszközként kezelni." Ezzel hívta ki Babits haragját, amely szakításhoz vezetett. Az új helyzet kiútként az önállóság, az egyéni vállalkozás lehetőségét kínálta. Ilyen előzmények után látogatott el Németh László Egerbe. A nevezetes május elsejéről így számol be az Ember és szerep lapjain: „Május elsején a filléressel Egerbe rándultunk ki, velünk jöttek Gellértek is, akikkel a szakítás után is tartottuk a kapcsolatot. Gellért említette az úton, hogy az új Nyugatban egy fiatal író, Hevesi András, rendkívül élesen bírálja az új nemzedékről szóló tanulmány sorozatom. Némi elégtétellel újságolta ezt s akármilyen játékos, finom ember volt is, gúnyos szemvillanása elárulta, hogy nem tartja egész helytelennek, ha a Dózsa Györgyöket saját feleikkel etetik meg. Ez a szemvillanás belémszúrt. Hiába téptek virágos almagallyat az asszonyok, lányok s hiába ütöttem le az egri kuglizóban én a legtöbb bábut: a gúny tüskéje belém tört s egyre jobban sajgott. Én megírtam Babitsnak, hogy végleg otthagyom a nyilvánosságot; cikksorozatom több mint féléve már, hogy lezáródott, nemes dolog most mutatni utánam szamárfület. Otthon elolvastam a cikket; a káröröm kacagása zengett benne, a görög kacagás a legyőzött fölött. A századforduló írói az egyéniségüket mutogatták, a háború utáni írónak a mű fontos, azoknak a kedvenc szavuk a zseni volt, ezeké a remekmű; ezt — a tagadhatatlan különbséget forgatta ki úgy Hevesi, hogy én remekművek készítésére akarok nemzedék-összeesküvést szőni, holott a gyerek is tudja, hogy a remekmű a kedvező istenek ritka együttes ajándéka. Tudtam, hogy Hevesi mögött a hétfői kör állt, a vetélytárs tanulmányírók; a büntetni szerető Babits ezeknek a győzelmi kacaját küldi hát utánam. Ha valaha, most éreztem, hogy a Muszáj Herkules nem egy ember verse, hanem mindnyájunké, akiket sem alkotni, sem meghalni nem hagynak itt a többiek."* Az önálló folyóiratindításhoz a kényszerhelyzetben egy baráti biztatás, értékelés is hozzájárult. Gulyás Pál a Protestáns Szemlében az Emberi színjátékról és Németh más írásairól, mint „életalakító élmény"-ről szól. Leszögezi: ,, Én Németh Lászlóban az ifjú magyarság új orientációját látom." Ezeknek az egri látogatást megelőző és követő eseményeknek a hatására indítja önálló folyóiratát, a Tanút. Szándéka a tájékozódás és tájékoztatás, amelynek eredménye 113
