Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

Tehénbőr, kikészítetlen, 1 db Rókaprém, kikészített, 1 darab Cipó, ún. fekete, korpás lisztből, 1 db Hordó, fajabronccsal, változó, ismeretlen űrtartalmú, 1—1 darab Kopja, vasalatlan, 1 darab megvasaltan 1 darab Textiláruk: Vászon, 1 ulna (sing, kb 62 cm) Skarlát posztó, 1 ulna (sing, kb. 62 cm) Vételikor • Eladáskor „Duplex", azaz kétszeres szélességű, eladásikor Vaslemez, darabonkénti átlagár Só. Nagyobb darabokban, per libram (56 deka) Kisebb darabokban, per libram (56 deka) 75 dénár 12,0 forint V2 dénár 25—30 dénár 22, 33 dénár 45 dénár 83 dénár 3,0 forint 3,8 forint 8,8 forint 8 dénár 1 dénár 2 dénár O O O Mint láttuk, Eger vára 1594—95. évi számadáskötete a XVI. századvégi, saját birtokkal és bevételekkel rendelkező magyar végvárak gazdálkodásának mindenre kiterjedő páratlan értékű forrásnak bizonyult. Jelentőségét nem csekély mértékben az is aláhúzza, hogy az egri vár a magyarországi végvárak sorában a legnagyobb kiterjedésű birtokkal és bevételi körzettel rendelkezett. Egyetlen várunk sem múlta felül ebben a vonatkozásban. Példának hozom fel, hogy eddig publikálatlan levéltári források alapján vizsgálataim tárgyává tett Szigetvár birtokállománya és különböző forrásokból táplálkozó bevételei körzete kisebb területre terjedt ki, s lényegesen csekélyebb bevételi lehetőséggel rendelkezett, mint Eger vára.

92 Kutatásaim szerint az egri számadások maradéktalanul teljes és plasztikus képet nyújtanák a bevételek és a kiadások eddig kellő figyelemre sem méltatott sokrétűségéről, de ugyanakkor bemutatják azt az ismeretlen pénz- és termény gazdálkodást, s az azt mozgató és éltető rendkívül bonyolult gazdaságszervezői munkát is, mely hivatva volt biztosítani a végvár ellátását és annak fenntartását. Különleges értékét adja Kaufni egri provizor számadás akink, hogy maradéktalanul tárja eliilbénk a Duna—Tisza közi Kis-Kunságtól az ÉszakkeletiKárpátokig elnyúló hatalmas kiterjedésű, — részben török hódoltság alatt levő — területről származó igen sokrétű bevételt, s azok változó behajtási módját is, de ugyanakkor feltárja előttünk a vár gazdálkodásának gépezetét, apparátusát, a kiadási csatornák megvilágításával egyetemben. Megfelelő források híján eddig nem nyerhetett közlést szakirodalmunkban egyetlen végvár gazdálkodási körzetének, módjának és gazdasági mérlegének elemző vizsgálata. Ehhez segít most bennünket Benjámin Kaufni számadáskötete. E kötet szépen dokumentálja, hogy végváraink fenntartásában tulajdonképpen miként is működött a végvárak gazdasági szervezete, s ennek ismeretében megállapíthatjuk, hogy az eddig nem is sejthetően rendkívül bonyolult, szerteágazó gazdaságszervezői munkát követelt meg a provizortól. Láthatóan Benjámin Kaufni kiváló gazdasági szakembernek bizonyult, s a maga korában is nehéz és hallatlanul mostoha viszonyok közepette is jól vezette az egri vár gazdasági ügyeit, s munkája kézzelfogható eredményeként sikerült fedeznie a bevételekből a terhes kiadáso-