Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
katonák támogatására készült ebből a lisztből fekete cipó, „libo nigra". A vár részére általában csakis fehér cipót „libo alba"-t sütöttek. A feketét 1554-ben „panis coraraimis"-ként említi a számadás. 81 A fehér cipó sütésére alkalmas lisztet a malomból kikerült félterméknek sűrű lyukazatú selyemszitán („criba setacea") való átszitálás útján nyerték, mely művelet során különválasztották a liszttől a korpát. Sikerült tisztáznom, hogy a „farina furfurata" átszitálása során 24,8 °/Q-OS korpaveszteség érte a lisztet. Ez 5 %-kal volt nagyobb a mainál. 82 A vár lisztjének az átszitálását zömében a városbeliek végezték el, s munkájuk bére a kikerült korpa volt. Láthatóan a liszt egy csekély részének átszitálását a várban végezték, mivel részben a sütőház leltári tárgyai sorában találunk selyemszitát is, de meg az így kikerült korpát a kétlovas szekeret húzó lovak („pro equis bigariis in arcé") abraktakarmányozására hasznosították. Végsősoron tehát a cséplés után betakarított búzát, amíg lisztje a pék keze alá került, súlyos veszteségek érték: Rostálás során az ocsu 10 % A malomvám 10 % A szüálás során leválasztott korpa 24,8 % A búza tehát a csépléstől fehér lisztként való felhasználásáig mintegy 45%ban csökkent térfogatát, és nem súlyát tekintve. A búza fehér liszt hozama 55%nak bizonyult a számadások tükrében. Ügy véljük, hogy ez eddig nem is gyanított veszteség. A fehér kenyér sütését a várban általában asszonyok („pisctices", „pixtrix alborum libonum") 8 ^ végezték, máskor azonban férfiakkal („pistor libonum"). 84 A cipósütőkkel korábban konvenció alapján dolgoztatott a vár. Korábbi adatok rávilágítanak ezek ruházatára és bérére. A kenyérsütő asszonyok például 1552ben 5 forint készpénzbeli fizetésük mellett nürnbergi posztóból való ruházatot, „fekewtyew"-t, 3 pár cipőt és természetesen teljes ellátást kaptak. 85 A cipósütő férfiak közül példának okáért 1556-ban egy Szaniszló nevű 14 forint készpénz és ellátás mellett kiznicerből dolmányt és báránybőrnadrágot, 4 lábbelit kapott. 86 A következő, 1557-es esztendőben már két cipósütő férfi működött a várban, akik ugyan egyenlő bért húztak, de egyiket a másiktól „pistor major" és „pistor minor" megnevezéssel különböztették meg. Egyaránt 14—14 forint volt a fizetésük, de a teljes ellátás mellett a következő ruházat járt nekik konvenciójuk értelmében: nürnbergi posztóból készült dolmány és nadrág, az előbbi boroszlói vászon béléssel, továbbá kiznicerrel bélelt nürnbergi posztó köpeny, valamint szükséglet szerint lábbeli. 87 Megmagyarázhatatlan, hogy 1594—95-ben miért nem volt az egri várnak cipósütője, — ugyanis sem készpénzbeli, sem pedig természetbeli juttatásról nincs semmiféle adat a Kaufni-féle számadások között. Nem tudjuk, hogy kik és milyen térítés ellenében sütötték meg ebben a gazdasági esztendőben kimutatott 106 546 darab cipót. Ismeretes a várbeli sütőház („domus pistoria") 1560-beli szerény felszerelése is — melyhez képest lényegesen nem változhatott a helyzet 1594—95-ben. Eszerint volt ott egy teknő a lisztnek", selyemszitából és sütőlapátiból („infur-* nibulum seu pala") 2—2 darab, továbbá egy láda a helyben kiszitált korpa számára. 88 Megtudjuk, hogy a cipókat deszkából összerótt szállítólapon hordták a kemencéhez, illetve a kisütötteket a oipóosztóháziba („domus distributorum libonum"). 89 A dagasztásra felhasznált lisztet is egyébként az ugyanitt elhelyezett 5 nagy „szwszek"-*ben tárolták. 90
