Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
szigorította a kamara, mert 1577-ben a várszámadások kamarai felülvizsgálatára Kolonics János Bertalan egri főkapitány észrevételeiben megjegyezte, hogy nemcsak Heves és Szolnok, de Pest és Solt vármegyék alispánjainak is „seciindurn anitquam consuetudinem" és királyi rendelkezés értelmében az országgyűlés salláriumukat kiadni kívánja — a hevesieknek búzában 120 kalangyát, 120 köböl bort és 120 darab bárányt. A szolgabíráknak pedig személyenként egy-egy öltöny ruhát karasia vagy stamet posztóból, amikor pedig az ügyek úgy kívánják, „mensam honestam et convenientem" tartoznak adni. 60 Láthatóan, az egyre romló gazdasági helyzet jegyében 17 esztendő múltán lényegesen takarékosabb eljárást követeltek meg a vármegye közigazgatási és törvényszéki vezető személyeinek dotálása tekintetében. Heves vármegye alispánjának a számadások szerinti évi juttatásának értékét 42 forint 25 dénárnak találjuk. Az idegen megyék alispánjai pedig teljesen kirekeszttettek mindennemű juttatásból. Ami a protestáns prédikátort és a tanítót, az úgynevezett rektort illeti, tudnunk kell, hogy a XVI. század utóján az eger-völgyi protestánsok, a debreceniek mellett az egyik legszervezettebb közösséget alkották. (Az Országos Széchenyi Könyvtárban sikerült megtalálnom az eger-völgyiek két hitvallását is!) Egy kézirat 1580-ból részletesen beszámol arról, hogy miként robbant ki Egerben a haeresis, s miként vették birtokukba a protestánsok Mágocsi Gáspár támogatásával az egri káptalannak városbeli Szent Mihály templomát. 61 Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a római katolikusok gyerntekeinek oktatására is fenntartottak Egerben egy iskolát. A katolikus egyházi praebendáriusok sorában az al éneklő kanonokot, mint „succentor scolae"-i említi egy helyen Benjámin Kaufini. Kétségtelen tehát, hogy a káptalan ezen tagjának Egerben tartózkodása a gyermekek iskolai tanításával állott szoros kapcsolatban. Nem zárható ki az sem, hogy az ő társaságában felsorolt sublector (al olvasó kanonok) és a subcustos, azaz a káptalani alkincstárnok Egerben való tartózkodása is a katolikusok lelki gondozásával állott kapcsolatban. Plébánosról ugyanis nem tesz említést a számadáskötet, tehát feltételezhető, hogy egyikőjük látta el az egri plébánosi funkciókat — hiszen az eredetileg püspöki birtokon, s az egyházmegye székhelyén a protestantizmus fokozatos térhódítása ellenében nem maradhatott elhanyagoltan a kis katolikus közösség. Néprajzilag és ipartörténetileg egyaránt érdekes jelenség a várban edénykészítő cigány kovácsok („fabris ferrariis cibarinus vei zigarinis") jelenléte és működése. Érdekes, hogy az eger-völgyi molnároknak (tudniillik faragómolnároknak) és a kádároknak szerény, borban kiadott térítés ellenében kellett a vár részére munkát végezniük, az utóbbiaknak kivált szüret előtt. A kenyeret naponta élvezők sorában nem vettük fel a táblázatba annak a Nagy Jánosnak a személyét, aki Eger vára 1552. évi ostroma óta — 43 esztendőn át — hűségesen 'kitartott a maga helyén, s akiről Kaufni megjegyzi számadásában, hogy „szorgalmas nyomorult ember". Egyébként eddigi kutatásaim szerint Nagy János az egyetlen olyan személy, aki megélte Dobó és vitézei hősi helytállását csakúgy, mint Eger 1596. évi tragikus vesztét. Ez a Nagy János kétségtelenül azonos azzal a gyaloghadnaggyal, akiről Tinódi Sebestyén megírta, hogy a külső várban, a Csabi-bástyától a szeglettoronyig terjedő falszakasz védelmében vett részt, 62 a tisztek felsorolásában pedig Pethő, Zolthai, Bornemissza és Figedi után az előkelő negyedik hellyel tisztelte meg. 63
