Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
Feltűnő azonban, hogy tüzérekről nem esik szó a számadási tételek sorában, és zsoldfizetésük nincs külön feltüntetve. Az azonban bizonyos, hogy a tüzérség élén Heuman, máskor Hoffman Fábián néven említi a „magister artellariae"-t. Az a véleményünk, hogy a német katonák sorában számolták el a minden bizonnyal német tüzérek zsoldját. Tüzérből egyébként 1588-ban is 8 volt Egerben. 53 A katonai szervezetből a fő- és alkapitány mellett az első és második várnagy tiszte és neve ismeretes — az előbbi Korláth Kristóf, az utóbbi pedig Várkony Jakab volt. Figyelemre méltó, s eleddig nem is gyanított megállapítást tehetünk a különböző katonai csoportok zsoldfizetési, illetve felvételi módját illetően. A magyar gyalogosok teljes zsoldjukat készpénzben vették fel, illetve kapták. Fizetésük általában minden hónapban, a 20-a utáni napok egyikén tértént. Legtöbbször Korláth Kristóf, az első várnagy, egy alkalommal pedig a szepesi kamarai perceptor adta ki a gyalogosok hópénzét. A magyar huszárok zsoldjukat éves viszonylatban már részben készpénzben, részben pedig különböző élelmiszerekben vagy posztóban vették ki. Sőt még kopjáikat, illetve lándzsáikat is- zsoldjuk terhére a vártól szerezték be (301 darabot). A számadási tételek elemző összevetése alapján úgy találjuk, hogy a magyar lovas katonák hópénzüknek mintegy 43 százalékához készpénzben jutottak, s csak a többihez, 57 százalék erejéig búzában, tavasziban (árpa, zab) borban, sóban, szalonnában és posztóban jutottak. Különböző célokra vaslemezszükségletükre is zsoldjuk terhére, a vár gazdasági szervezete révén tettek szert (87 darab). Fizetésük ütemezésére nem tartalmaz adatokat a számadáskötet. A német zsoldosoknál merőben más helyzetet találunk, ők zsoldjuknak csupán 5 százalékát (pontosan 4,8 százalékát) váltották meg élelmiszerben, a zömét azonban 95,2 százalék erejéig készpénzben vették fel. A hópénzük terhére megváltott cikkek sora a következő volt: búza, liszt, tavaszi (árpa, zab), malac, sajt, vaj, só és posztó. A németek fizetési összesítő számadásában szembetűnő, hogy nekik legtöbbször havonta több részletben (2—7) adták ki hópénzüket. Több bejegyzés arra utal, hogy 1—2 hétre esedékes zsoldjukat különkülön felvették. Feltételezésünk szerint a német katonák azért ragaszkodtak zsoldjuk zömében készpénzben való átvételéhez, mivel szerény megélhetési költségükön felül megmaradó részét haza kívánták vinni — hiszen, mint idegen országban szolgáló zsoldosok, kifejezetten pénzszerzési célból vállalkoztak szülőföldjüktől távoli országban való harcra. Valószínűnek tartjuk, hogy a magyar gyalogos katonák azért vették fel zsoldjuk teljes summáját készpénzben, mivel a már Verancsics Antal püspök idejében Egertől délre, Maklár és Nagytálya falvakban megtelepedett katonák utódairól van szó. A végvárakban katonáskodó, s közvetlen környezetükben megült katonaréteg kérdésének a jelentőségét éppen az utóbbi évtizedek hadtörténeti kutatása látta meg, vetette fel — s ennek a problémának a tisztázására Eger viszonylatában is sort kívánunk keríteni a jövőben. 54 A németek fizetésével kapcsolatban a számadás egy eset kivételével, amikor a kamarai perceptor szerepelt, mindig megjegyzi, hogy azt Thiring György „scriba campestris" adta ki. Eger vára katonaságának a fentiekben vázolt zsoldfizetési különbözőségeit szemléltetőbb áttekintésére, táblázatba foglaltan is bemutatjuk.
