Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

hasonló kiterjedésű terület tartott volna el, illetve melynek ilyen óriási távolságokat felölelő, s részben török hódoltság alatt álló területről kellett volna behajtania a neki járó jövedelmeket. Véleményünk szerint éppen ez adta elsősorban a vár provizorának a legsúlyosabb gondot — de ugyanekkor éppen ez adja meg az egri várszámadásoknak, illetve az abból levonható következtetéseknek a jelentőségét. Betekintést nyerhetünk kötetünkből Eger vára 1594—95-beli gazdasági szervezetére is, mely lényegében nem változott az erősség 1549. évi királyi kézbe kerülte óta. A gazdasági apparátus láthatóan két részre oszlott: 1. a szerződéses alapon munkálkodókra, akik meghatározott készpénzfizetést és ellátást (praebenda) élveztek, valamint 2. azokra, akik nem húztak fix fizetést, azaz salláriumot, és nem tartoztak a mindennapi „praebendarius"-ok sorába, hanem csak alkalomszerűen valamelyes juttatásban részesültek. Az első csoportban találjuk a provizor mellett a számvevőt (rationista), az írnokot (scriba), a sáfárt (dispensator), a kulcsárt (claviger), a kasznárt (frumentarius), a szakácsot, a kertészt, a bodnárt és az óra kezelőjét, igazítóját és felhúzóját („director horologii"). A legrészletesebb adatokat természetszerűen a provizor javadalmazására találhatunk konkrét formáiban a számadáskötetben. A kamarával kötött szerződése szerint, évente a következőket kapta a vártól:

42 1. Készpénzben: salláriumot - 600,00 forint 2. Készpénzben 6 lótartást, a 20 Ft 120,00 forint 3. Természetben: búzát 6 lótartás után 120 quartale, a 80 dénár 96,00 forint 4. Természetben: árpát (tavaszit) 6 lótartás után 318 quartalet, á 45 dénár 152,64 forint 5. Természetben: bort 6 lótartás után 6 hordóval = mintegy 65 köböl, a 2,25 Ft 146,25 forint Készpénzben és terményben összesen: 1114,89 forint Ezen felül teljes ellátásiban részesült („ilbera mensa") saját várbeli konyháján. Ennek az évi értéke nem határozható meg a számadásokból, de láthatóan tekintélyes mennyiségeket fogyasztott. A Szepesi Kamara szóbeli utasítása nyomán — amint egy tétel megjegyzi — az újonnan várba szállított borokból is részesült napi 4 pint erejéig. Mint látni fogjuk, alapjában nem volt túlzottan nagy különbség a provizor és a főkapitány javadalma között. A többi alkalmazott („servitor") évi fizetése összesen 200 forintot tett ki. Az összesítő kimutatás sajnos nem tartalmazza az egyes személyek salláriumát. Ezen túlmenően pedig praebendát kaptak, mely kenyérből (cipó = „libo"), borból, lőréből („vinaceus"), szalonnából, vajból, sajtból, sóból és ételízesítő borecetből állott. Az alkalmazottak másik csoportja készpénzfizetés nélkül, csak alkalmi juttatásban, alkalmi praebendában részesült. Ebben a kategóriában találjuk a következő alkalmazottakat: börtönőr, cipóosztó, fa- és szénaosztó, a jégverem kezelője („glaciator"), a korcsmáros („oenopola arcis"), a mészáros és a kéményseprő. Ezek javadalmazása konkrétan nem állapítható meg, mert részben csak alkalmilag húzták azt. Fennmaradt a bécsi levéltárban a kamara Benjámin Kaufninak szóló, 1594. július 29-én kelt utasítása, a személyzet élelmezési kimutatásáról.

43 Eszerint ezeket „praebendarii eoctraordinarii" címszó alatt vette 13