Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

E bevételi kategóriát érdekességénél és mindeddig ismeretlen voltánál fogva, tételesen vesszük számba. Ebben a bevételi kategóriában vesszük számba egy kisebb, de érdekes tételt, mely jellemző színfoltja volt a vár értékesítési tevékenységének. A vár raktáraiban található néhány cikknek a katonaság részére nyereséggel "való eladására gondolunk. Itt természetesen nem vesszük figyelembe a katonák által vásárolt gabonát, bort, vajat, sajtot stb., melyet a fizetendő zsold javára írtak, hiszen a termények értékét különböző helyről és forrásból eredő bevételezésük során a számadáskötetben szereplő árszínvonalon már számításba vettünk. Kopjából a vár 411 darabot tartott raktáron, melyet vasalatlanul 22, vasaitan pedig 33 dénáros áron bocsátottak a várbeli katonaság rendelkezésére. A feljegyzések szerint, a vizsgált 1594—05. gazdasági esztendő során 301 darabot vásároltak a katonák, s azon 33 forint 11 dénár hasznot könyveltek el. A vár 1594—95-ben meglehetősen nagy sókészlettel rendelkezett: 525 darabból állott. De mint láttuk tanulmányunk első részében, csak csekély mennyiség (40 darab) folyt be a makiári vámon, viszont 485 Prépostvári kapitánysága után maradt a raktárakban. A katonaság sószüksógletét a várból szerezhette be, s élve ezzel, a magyarok 3850 libra súlyban 175 darabot vásároltak, libráját 1 dénárral számítván. A német katonaság azonban csak 323 librát vett 37 darabban, libráját azonban 2 dénárral fizetvén meg. Így tehát az egri vár az eladott só után 44 forint 96 dénár bevételhez jutott. Pillanatnyilag nem ismerjük az eltérő árak magyarázatát, megfigyelhető azonban, hogy a magyar vitézek által vásárolt só átlagos darabsúlya 22 libra volt, a németeké viszont csupán 8,73 libra. Ezek szerint tehát a jobban feldarabolt, kisebb sótömbökért kétszer annyit kellett fizetni, mint a nagy, átlagosan 2,32 kg-osokért. Meg kívánjuk jegyezni, hogy az előző főkapitány időszakából visszamaradt sókészlet eredetét nem ismerjük — s a következő, 1595—96. gazdasági évre is még tekintélyes mennyiségű (273 darab) maradt. További kereskedelmi forma az, amikor egyenesen továbbértékesítés céljából vásárolt a vár bort és szövetet. Egyébként ebben a csoportban vesszük számításba az előbbiekben már említett 177 sing (ulna) skarlát posztót is, melyet a kamara juttatott a várnak 3 forintjával: Jobb áttekinthetőség céljából táblázatba foglaltuk össze az itt szóba jövő egyes tételeket. Eladó A vásárolt áru és mennyiséae A vár haszna az áru értékesítése után. forintban Basó Farkas Kis Lukács Lőcsei várás Szepesi Kamara 8 hordó bor 12 vés kizndcer posztó 24 vég kiznicer posztó 177 rőf (ulna) skarlát posztó 31 30 100 177 A vár tiszta haszna az áruk értékesítése után 338 összegezve tehát az egri vár kifejezett kereskedelmi tevékenységéből származó tiszta jövedelmet, azt 800 forint 7 dénárnak találjuk a számadáskötet szerint. E jövedelemnek a jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 100 forinttal túlhaladva fedezte a vár provizorának és gazdasági személyzetének évi teljés salláriumát. 14