Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sánta László: Heves megye állattenyésztésének változása 1884 és 1914 között • 51

hasonlításban szereplő megyék élvonalába, de a vonatkozó átlagok magasabbak, mint a magyarországi megfelelő átlagok. A megye juhállományából közös legelőre járt 2 473 db, ami az összlétszám 1,66 százaléka — még közös erdőkbe 700 darab. Ez az arány első pillantásra nagyon kevés, de figyelembe kell venni, hogy a juhok nagyob része a közép- és nagygazdaságokhoz tartozik, melyeknek külön, saját legelőik vannak. így a juhok meghatározatlan hányada jutott legelőterülethez. A megyében jelentékeny állományú tenyészetet 12 birtokos tartott fenn. „Fajra nézve két gazdaságot kivéve, ahol merinó faj birka tenyésztetik, a fésűs gyapjú faj tartatik fenn" — írta Zalár József alispán, az 1895. évi jelentésében. A Magyarország földbirtokosai c, 1893-ban megjelent kiadvány külön kiemeli Fáy József merinói juhászatát, amely Ecséden és gr. Károlyi Gyula örököseinek electorál—negretti juhászatát, mely Kompolton volt található. A megye legfőbb tenyésztési körzetei: a pétervásári, az egri és a hevesi járások. A két előbbi járásban a földrajzi adottságok kedveznek a juhtenyésztésnek, hiszen a dombos, hegyes vidék szikes talajának legelője szinte csak a juhok tartására megfelelő. A hevesi járás sík területe a juhok számára már nem rendelkezik ilyen kedvező adottságokkal. A következő adatok azt mutatják, hogy melyik gazdaságban volt a legintenzívebb a juhtenyésztés. A gazdaságok nagysága összes juh (db) Egy gazdaságra esik (db) Heves m.-ben Magyaro.-on Törpe 1224 0,06 0,41 Kis 6 876 0,57 2,64 Közép 34 713 101,50 55,45 Nagy 103 932 1 194,62 745,09 A törpe- és kisgazdaságokban nem folyt jelentékeny juhtenyésztés országos viszonylatban sem, de Heves megye még jóval elmaradt az átlagostól. A közép-, de főleg a nagygazdaságokban folyó tenyésztés a számottevő. E két birtokkategória Heves megyére vonatkozó adatai a magyarországi középérték fölött állottak. A juhok számának ilyen arányú eltolódása is azt mutatja, hogy a juhok termelték a nagybirtok trágyaszükségletét. „Ez az állatfaj egyébként is jobban illik az akkori nagybirtokra. Nyilvánvaló, hogy a befektetést, épületet, üzemeltetési költséget alig igénylő, főleg önellátó legeltetéssel takarmányozható, jellegzetesen nagyüzemi kezelésre alkalmas, az extenzív tartást is tűrő és aránylag kényelmesen kezelhető juhászatok a nagybirtokra összpontosulnak. Ezzel szemben a törpegazdaságokban már alig van szükség a juhra. A juh megszűnt háztartási ellátó állat lenni. A kisemberek tejelő állata a tehén, zsír- és hústermelője pedig a sertés."

7 Igazolja ezt a megállapítást az a tény, hogy a kevesebb juhot és legtöbb sertést a törpe- és kisgazdaságok tartják. A juhok értékének és az átlagos súlynak a vizsgálata nem mutat olyan eltéréseket a nagybirtok javára, mint más állatfajtáké. A sertéstenyésztés növekedett; az 1884. évi 71822 darabról 93114 darabra emelkedett a sertések száma. A számbeli gyarapodás ellenére, a szomszédos megyék közül csak Nógrád megyében kisebb az állomány, 82 777 db. Alig több a sertések száma Hajdú megyében (99 563 db) és Borsodban Í99 287 db). Jász62