Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Sánta László: Heves megye állattenyésztésének változása 1884 és 1914 között • 51
vásárlását közvetítette, és ezek beszerzése körül anyagilag is segítséget nyújtott. Az apaállatok megvizsgálására választott bizottságokban küldöttjei által részt vett." 5 A szarvasmarha-állomány hasznosítás szempontjából a következők szerint oszlott meg. 0—1 1—2 2—3 3—4 4 év összesen évig évig évig évig felett Bika, bikaborjú 1341 584 327 412 — 2 664 Üsző, tehén 6 021 5 867 5 177 4 660 22 500 44 216 Tinó, ökör 1463 2 831 3 122 2 480 14 014 23 900 Megállapíthatjuk a hasznosítás és kor szerinti csoportosítás alapján, hogy legtöbb a négy éven felüli tehenek száma volt. Ezt követte a négy éven felüli ökrök száma. Ez az adat hasonló az ország más megyéinek adataihoz. A szarvasmarhák összállományából 51 652 darab a magyar—erdélyi fajta, 1 612 db a mokány vagy más néven riska, 11 015 db a pirostarka, 2 042 db a borzderes és 4 207 db az egyéb színes fajtákhoz tartozott. A megyében volt még 260 darab bivaly. Amint látható, túlnyomó többségben még az igénytelenebb őshoni fajták utódait tenyésztették, de már elkezdődött a fajtacserélődés folyamata. Ha a fajok arányát a megye járásainak viszonylatában vizsgáljuk, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyar—erdélyi ősi fajtát a jó minőségű és nagy kiterjedésű legelőkkel rendelkező hevesi és tiszafüredi járásokban tenyésztik leginkább. Számszerűleg 11 781, illetőleg 13 927 az itt fellelhető állomány. A pirostarka fajta a hatvani (4 633), a hevesi (2 273) és a pétervásári (1 519) járásokban terjedt el legnagyobb mértékben. A borzderes fajta szembetűnően a hatvani járásban hódított magának legnagyobb teret, hiszen e területen 1 295 db borzderes szarvasmarha található, ami a megye összes ilyen fajtájú állományának közel egyharmad részét teszi ki. A számbavett szarvasmarhák gazdaságonkénti megoszlása a következő volt: , , , összes szarvas- Egy gazdaságra esik (db) A gazdasagok nagysága marha (dh) Reves m _ hen Magyaro.-on Törpegazdaságok (0—5 kh) Kisgazdaságok (5—100 kh) Középgazd. (100—1000 kh) Nagygazd. (1000— ) Elmondhatjuk, hogy az országos átlaghoz viszonyítva, Heves megye az átlagos szinttől alig marad el. A fentiekből már többé-kevésbé kirajzolódnak a fontosabb birtokkategóriák szarvasmarhatartási jellegzetességeinek körvonalai. A kis gazdaságok szarvasmarhabőségét az aránylag nagyobb igaerő-szükséglet magyarázza, de nagy szerepet játszik itt a sok-sok kis család napi tej- és tejtermékszükséglete is. A nagybirtok még nem elég tőkeerős ahhoz, hogy a drága, épületigényes, csak a bel9 715 0,46 0,75 28 148 2,33 3,00 11791 34,48 28,33 15 691 180,36 186,76 59