Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5
A korábbi úrbéri előírásokhoz viszonyítva mind pozitív, mind negatív irányban mutatkoznak eltérések. A census Nagytálya kivételével az 1587. évben rögzítettel azonos volt, viszont Nagytálya éppen a kétszeresét fizette. Korábban pálinkából még nem szerepelt a megváltás, s éppen ezért feltűnő, hogy a vár törkölypálinka-szükségletét vásárolta. A korábbi helyzethez viszonyítva csak Cegléd és Maklár adott ebből azonos mennyiséget, viszont a felnémetieken és a nagytályaiakon többet vettek meg. Sertést Ceglédnek korábban nem kellett beadnia, holott Felsőtárkány és Nagytálya a régivel azonos szinten teljesítette kötelezettségét. Figyelemre méltó, hogy a makiáriak 13 darabbal kevesebbet szolgáltattak be a várnak, mint a korábbi években. Sajtból sem volt Ceglédnek a régi urbáriumok szerint földesúri victuális terhe, most viszont 6 darabot vettek meg rajtuk, viszont elesett a többi falu (Felsőtárkány, Harsány, Nagytálya) ebbéli kötelezettsége. Felnémeten ezen a téren nem találunk változást. Tyúkból is lényegesen kevesebb volt a vár bevétele 1594—95-ben, mint korábban, hiszen az 1587. évi urbárium szerint a nagytályaiak és a felnémetiek 120—120, a felsőtárkányiak pedig 20 darabbal tartoztak. A zavaros helyzetnek megfelelően a ceglédiek a kiszabottnak csak egynegyedét szolgáltatták be Eger várába. Bárányból és kecskegidából adott victuália általánosságban azonos volt a korábbiakkal, bár 1587-ben a ceglédieknek ebből sem kellett adniuk. Rendkívüli figyelmet érdemel az, hogy gabonaneműekből adott munera megegyezett az 1587. évi úrbéri előírásokkal. Mivel nagy vonalakban az 1577., illetve az 1587. évi úrbéri előírások látszanak irányadónak lenni 1594—95-ben is, úgy véljük, hogy akkor járunk közel az igazsághoz, ha azt tételezzük fel, hogy alapjában elvileg a jobbágyság terhei a két időszakban azonosak voltak, viszont a rendkívül mostoha gazdasági helyzet és a török nyomás eredményeként teljesítőképessége visszaesett, s a várbeliek annyit vettek meg a falvakon, amennyit bírtak. 2. A dézsmabevétel Az egri püspöki egyházmegye helységeiből a várat a korábbi évtizedekben tekintélyes jövedelem illette meg. A középkorban az egri püspökök gazdagságának, illetve jövedelmének alapját a tizedbevétel képezte. Így például a XV. század végén Bakócz Tamásnak évi, mintegy 14 ezer forintban határozták meg dézsmajövedelmét. 43 Tizedet kellett adnia a jobbágynak bárányból, kecskegidából, gabonafélékből és méhből. Utasítás szerint a bordézsma elvileg mindenkire — a nemesekre is — vonatkozott. 44 Mint fogjuk látni, a számadások egyöntetű határozottsággal bizonyítják, hogy a vár legszámottevőbb jövedelmi forrását — még az 1594—95. évi, már csökkent bevételi lehetőségek között is — az egyházi tized képezte. A Dobó-atyafi, Zeleméry László provisor az 1560-as évek elején is úgy vélekedett, hogy az egri várnak az egyházi tizedbevételek nétkül csupán a puszta falai állnának.^ Ezt a megállapítást érvényesnek tekinthetjük 1594—95-re is — sőt talán még inkább, mint annakelőtte. A különböző termények és állatok dézsmálását a kamara szigorú utasításban írta körül és szabta meg. Számadáskötetünk rideg tételei bizonyos mértékig élettel lesznek megtölthetők, mivel szerencsénkre rendelkezünk egy, a XVI. század második feléből származó, mindenre kiterjedő, magyar nyelvű dézsmautasítással. 46 19
