Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5

hatunk helyes választ, ha felhasználása fontosságát tekintjük. Ebből az összevetésből kiderül, hogy a makiári vámon nyert sóból fedezni tudta a vár a fehér cipó sütéséhez szükségelt mennyiség 3

A részét. A sóbevétel értékének a megállapításánál a katonáknak a zsoldjuk fejében kiadott kősó darabsúlyának és árának középértékével számolunk. Ezek szerint 1 libra (56 deka) só árának 1,5 dénárt, darabsúlyának pedig 8,9 librát vehetünk. Ilyen alapon az 50 darab kősót 445 librának (249,20 kg) véve, értékét csupán 6 forint 67,5 dénárban állapíthatjuk meg. A sóbeli jövedelem jelentőségét tehát nem pénzértéke, de nélkülözhetetlen felhasználásának szükséges volta adta meg. 6. A vásári bevétel („telonium nundinale") hasonlóképpen Maklárról származott, ahol azt, akárcsak a vámnál láttuk, a falu bírája kezelte. A „vásárpénz"-t a földesúr a vásárra érkezett kereskedőktől, illetve árusoktól, felhozataluk alapján, meghatározott taxa szerint szedette be. A számadásokból tudjuk, hogy az András apostol, valamint a Fábián és Sebestyén napi vásárok Eger várának 37 forint 50 dénár jövedelmet haj-* tottak. A vár földesúri jövedelméről jó áttekintést nyújt az 1. számú táblázat. Ezek után joggal merül fel a kérdés: milyen értéket képviselt a püspöki birtokokból behajtott földesúri jövedelem? A számadásokból kimunkálható egységárak kifogástalan támpontot szolgáltatnak a különböző anyagoknak magyar forintban való felértékeléséhez. Az alábbi összegezésből csupán a 189 darab tyúk értéke hiányzik, melyhez semminemű támpontunk nem volt, ez azonban mindenképpen elenyésző összeget képviselt. 16