Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város XVIII. századi kézművesiparának fejlődése a statisztikai adatok tükrében • 71

esetben a zárójelben — a mesterek számát — O-val jelöltük, az előzőhöz hasonlóan, a második szám a legények számát jelöli. Az összesítés rovatban megkaptuk a városban az adott mesterségből összeírtak számát. A második táblázattípus iparágak szerint rendszereve mutatja be az egyes mesterségekben dolgozó kézművesek számát. A városban hét iparágnak a képviselői találhatók. Ezek: a bőr-, az élelmiszer-, az építő, a fa-, a ruházati, a szövő-, valamint a vas- és fémipar. Van néhány mesterség, amelyet egyik iparágba sem. lehet egyértelműen besorolni. Ezeket az „egyéb" kategóriába soroltuk be. Az összeírások tartalmazzák a kereskedők neveit is. A harmadik táblázattípus évekre bontva tartalmazza a különböző kereskedők számát városrészek szerint. A további táblázattípusok közül a negyedik a különböző kereskedők számát mutatja, egy-egy vizsgált évben. Az ötödik az iparágak kézműveseinek és a kereskedők számának növekedését mutatja 1720 és 1790 között. A hatodik táblázattípus segítségével megvizsgáltuk az iparágak és a kereskedők százalékos fejlődését, 1720—1790 közötti időszakban. Az 1720-as évet vettük 100 százaléknak és ehhez viszonyítottuk a további éveket. Az egyes táblázattípusokat az abc nagy betűivel jelöltük meg. Az első típust ,,A", a másodikat ,,B" stb. Eger város kézművesiparának és a kereskedők számának fejlődése, 1720—1790 között Egy város kézművesiparának fejlettségét az határozza meg, hogy a munkaképes lakosságnak hány százaléka dolgozik a kézműiparban. Egernek 1725-ben óvatos becsléssel, kb. 6000 lakosa volt.

l! Az akkori népességszámra sajnos csak hozzávetőlegesen lehet következtetni. A városban 1720-ban 213 kézműves és 28 kereskedő élt. Az 1787. évi népszámlálás szerint 18 852 lakosa volt.' 1790-ben a városban 745 kézműves és 191 kereskedő dolgozott. A város lakossága a vizsgált időszakban 280 százalékos növekedést mutat. Ezzel szemben a kézművesek száma közel 350, a kereskedők száma 682 százalékra nőtt. Az iparosok és kereskedők számának növekedése tehát meghaladta a városi lakosság számának növekedését. Az 1720-as évet alapul véve, a kézművesek száma egy-egy időmetszetben átlagosan 20—50 százalékos fejlődést mutat. A legdinamikusabban 1750 és 1760 között növekedett (94,3 százalék). A legdinamikusabban fejlődő iparág az építőipar. Az 1720 és 1750 közötti időszakban az építőiparban dolgozók száma 25-ről 60-ra, 1750 és 1760 között 60-ról 99-re nőtt. Az 1750—1760 közötti fejlődési ütem egészen 1780-ig tartott. Ebben az időszakban évtizedenként átlagosan 25—30 fővel nőtt az iparágban foglalkoztatottak száma. Az építőipar hatalmas fejlődése összefügg a város földesurainak, a püspököknek és a káptalannak építkezéseivel. A XVIII. században alakult ki Eger belvárosának mai képe. Ekkor építették a belváros barokk stílusú épületeit, templomait, valamint a Lyceum (ma tanárképző főiskola) hatalmas épületét. Az építőiparnál kisebb mértékben, de még mindig a városi lakosság szarnának növekedési ütemét meghaladó mértékben fejlődött a szolgáltató ipar, ezen belül is a ruházati ipar. A ruházati ipar nagyarányú fejlődését egyfelől a város lakosságának növekedésével, más74